Imádság a lampedusai áldozatokért

Az imádságot szervező Sant'Egidio közösség meghívójában arra figyelmeztet, hogy a napokban halottainkra emlékezünk. De vannak, akik senkinek sem hiányoznak? Akikre nem emlékeznek rokonok, barátok, családtagok?

Egy hónapja annak, hogy október 3-án Lampedusa szigetének partjainál egy afrikai menekültekkel zsúfolásig megtelt hajó süllyedt el. Az áldozatok száma több mint 350, köztük sok gyermek. Az elmúlt húsz évben - becslések szerint - mintegy 20 000 ember lelte halálát a Földközi-tenger hullámsírjában. Százezrek kockáztatják minden nap az életüket azért, hogy a háború és a nyomor elöl menekülve a maguk és családjuk számára békés otthont, megélhetést, iskolát találjanak Európában, csupa olyan dolgot, ami a legtöbbünknek a világnak ezen a táján magától értetődik. És mi? Tudunk-e együtt sírni a sírókkal, reménykedni a reménykedőkkel egy együttérzőbb, emberibb Európában? Vagy mi is a közöny globalizációjában élünk, ahogyan Ferenc pápa mondta, éppen Lampedusán? Gondolván, hogy úgysem tehetünk semmit?

Az imádság a hívő első művé. Kilépés a passzivitásból, a közöny, a saját közönyöm falának is áttörése. Híd, amely összeköt Istennel és a szenvedőkkel, s őket is egymással. Az afrikai menekültek állami temetésben részesültek az olasz kormány részéről. Igen, mert ők is a rokonaink, testvéreink, polgártársaink Isten országában!

Időpont: november 5., 17.30.

Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom