Isten nem halt meg! – előadássorozat a Párbeszéd Házában

Isten nem halt meg! címmel október 28-án 19 órakor új előadássorozat indul a Párbeszéd Házában (1085 Budapest, Horánszky utca 20.).

Az első három előadás témái:

Október 28. Istenhit és istentagadás
Vonások korunk szellemi körképéhez – Modern és posztmodern – Elmúlt-e már az ateizmus tele? – Az „Isten meghalt” teológia halála után – Isten időszerűsége? – Sziszüphosz mítosza –  Harc az ateizmus ellen – párbeszéd a nem hívőkkel – Keresztény reménység

November 25.  Hinni – de miben, kiben? – „Hiszek Tebenned!”
„A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz.” (Tolsztoj, idézi Babits.) – Hit, hiszékenység, modern bálványimádás – Értelemkeresés – istenkeresés – Hinni, de miben, kiben? „Íme, egyszerre Valaki lettél!” (Claudel) – Konvertiták tanúságtételei

December 9: Egyház, egyházak, szekták – ökumenizmus
A deszakralizált világba visszatér a szakrum: új vallásosság, pogány misztika – „Jézus igen, Egyház nem!” – Megosztott keresztények – Melyik az igaz, üdvösséget közvetítő Egyház? – Van-e üdvösség az Egyházon kívül? Ökumenizmus: az egység a keresztények létkérdése

***

Szabó Ferenc 1931 február 4-én Kálócfán született. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet tanult az egri és a szombathelyi szemináriumban. Az illegalitásban lépett be  Jézus Társaságába. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1956 novemberében elöljárói kérésére távozott az országból. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni jezsuita főiskolán végezte 1957 és 1963 között, közben (1962-ben) Brüsszelben pappá szentelték. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett a párizsi Institut Catholique-on, disszertációját Szent Ambrus krisztológiájából készítette.

1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője lett. Római évei alatt rádiós szerkesztőként és magyar nyelvű, filozófiai, teológiai és irodalmi ihletettségű munkáival a nyugati szakirodalomtól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legértékesebb irányzatait.

1992-ben hazatért, azóta a (2010 őszétől már csak internetes kiadásban megjelenő) Távlatok folyóirat főszerkesztője, 1993 és 1994 között a Magyar Rádió Felügyelőbizottságának volt tagja. 1994-től a Magyar Püspöki Kar médiabizottságának tagja. 2000-től 2005-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán óraadó tanárként adott elő. 2011-ig a váci Apor Vilmos Főiskolán tanított.

Rendkívül termékeny író, szerteágazó munkásságát számtalan monográfia, filozófiai, teológiai, irodalomkritikai tanulmány és tanulmánykötet, verseskönyv és műfordítás jelzi. Hetvenedik születésnapja alkalmából, 2001-ben II. János Pál pápa táviratban köszöntötte, kiemelve odaadó szolgálatát a Vatikáni Rádió magyar adásának élén.  A Magyar Köztársaság művelődési miniszterétől 1991-ben a „Pro Cultura Hungarica” emlékplakettet vehette át, 1996-ban a Magyar Pen Club Illyés Gyula-díjjal tüntette ki gazdag műfordítói munkásságáért, a 20. századi nagy francia költők és teológusok műveinek fordításáért. Irodalmi munkásságát Stephanus-díjjal ismerte el a Stephanus Alapítvány Kuratóriuma 2001-ben, 2002-ben pedig újságírói tevékenységéért Táncsics Mihály-díjban részesült. További díjai: Doctor of Literature (2003), Széchenyi Társaság díja (2007), Pro Cultura Christiana-díj (2008), Magyar Örökség Díj (2011), Mindszenty-emlékérem (2012), Prokop Péter-díj (2012).