
Ternyák Csaba az ökumenikus imahét kezdetén elmondta: Egyházaink fájó megosztottságán emberi erővel nem tudunk úrrá lenni, ezért kérjük Istentől az egység ajándékát. A megosztottság azonban sajnos nemcsak az egyházat jellemzi, hanem érvényes nemzetünkre, és a kultúránkra is. Amikor az egyház egységéért imádkozunk, egyben hazánk, népünk, a magyarság egységéért is szól a Himnusz. Kölcsey Ferenc Himnusza méltó Dávid király zsoltáraihoz, amelyeket Jézus Krisztus is nap mint nap imádkozott. Ez a mi nemzeti imádságunk olyan
kultúrából nőtt ki, amelyben még természetes volt az, hogy múlt nélkül nincs jelen. Identitásunk szerves része a Himnusz, amely tanúságot tesz hitünkről, hogy van az égben magyarok istene, s arról, hogy nem vagyunk gyökértelen klónok. Ezért tölt el reménységgel bennünket a Himnusz. A kultúra napja arra emlékeztet bennünket, hogy az ember legfőbb hivatása a természet javainak és értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése, amely révén részt vesz az ember a teremtés művében. Kölcsey Himnusza fontos sarokköve a keresztény és a magyar kultúrának, amely nyitott új értékek befogadására, és egységet képes teremteni a múlt, a jelen és a jövő között.”
Bölcskei Gusztáv kiemelte: közös együttlétünk ezen a megnyitón az egység iránti vágyat fejezi ki. „Isten azt mondja, illesszétek össze, ami eredetileg összetartozott. Higgyük el, Istennek nagyobb keze van, s ami a mi kezünkből kihullik, amit nem tudunk összeilleszteni, azt merjük Istenre bízni, hogy így legyünk eggyé az ő kezével.”
Az ünnepségen közreműködött Varnus Xavér orgonaművész, Csikos Sándor Jászai-díjas színművész elszavalta a Himnuszt, majd fellépett a nyíregyházi Pro Musica Énekkar Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével. A Kölcsey Társaság – mint 1994 óta minden évben – az ünnepség alatt adta át a Kölcsey emlékérmet Szabó Dénes karnagynak, amiért munkásságával a nemzeti kultúrát gyarapította.
Az istentisztelet után Kölcsey Ferenc sírjánál került sor az ünnepélyes koszorúzásra a református temetőben.
Kádár Brigitta/Magyar Kurír