A Székesfehérvári Egyházmegye ifjúsági zarándoklata

A meghívónkban ezt olvashattuk: „Azzal, hogy az egyházmegyét/egyházközséget képviselted a Világtalálkozón, egy olyan közösségi élményben részesülhettél, amelyet nem tarthatsz meg magadnak. Azt a luxust sem engedhetjük meg magunknak, hogy egy zárt közösséggé formálódunk, amelyik a kölni nosztalgiából él. Mivel a keresztény ember küldetése, hogy környezetében/környezete számára megossza a krisztusi jóhírt, mi sem hallgathatunk mindarról, amit átélhettünk, ami velünk történt.”

És nem is hallgattunk! Sokan már péntek este megérkeztünk Mórra. Közös szentségimádással kezdődött együttlétünk, taizéi dalokat énekelve és csendben imádkozva borultunk térdre az Oltáriszentség előtt, mint 2000 évvel ezelőtt a napkeleti bölcsek Jézus előtt. Aztán előkerültek a Kölnből hazahozott „ereklyék” (konzervek, ruhadarabok, képek, újságcikkek, regisztrációs kártyák…), és természetesen a fényképek is, amelyek kapcsán sok-sok élményt osztottunk meg velünk utazott és itthon maradott társainkkal egyaránt.

Szombat délelőtt arról gondolkodhattunk el egy elmélkedés kapcsán, milyen szerepet tölt be életünkben Szűz Mária, mennyire fontos a vele való kapcsolatunk. Ebéd után felkerekedett a csapat, és együtt énekelve-imádkozva Csókakő felé vettük utunkat. A gyaloglás alatt volt időnk új ismeretségeket kötni, és a régieket ápolni, ugyanakkor csendben lenni, a természetet, a teremtett világot csodálni.

A 8 kilométeres túra után talán jóleső fáradtsággal, de nagy-nagy örömben vettünk részt a zarándoklatot és a találkozót lezáró ünnepi szentmisén. És reméljük, nem a megszokott udvariassági formula szólt belőlünk, amikor így búcsúztunk egymástól: A VISZONTLÁTÁSRA! – Addig pedig igyekszünk megvalósítani a meghívóban szereplő gondolatokat, vagyis továbbadni az élményt és az örömhírt. Mert elmentünk, hogy hódoljunk neki, és megláttuk a gyermeket, anyjával, Máriával…

Geiszelhardt Zsófi/MK