Emlékezés az ’56-os magyarokat befogadó Giacomo Lercaro bolognai bíborosra

Bologna: Az Osservatore Romano c. vatikáni napilap július 12. száma cikket közölt a bolognai Szépművészeti Galériában most megnyitott „Lercaro-gyűjtemény” székhelyének felavatásáról. Giacomo Lercaro bíborost szoros szálak fűzték a ’60-as évek olasz művészeihez, akiket bevont székvárosa megújításának tervébe, így a „Templom és városnegyed” nevű kezdeményezésbe. Gyűjteményébe tartozik többek között De Chirico, Manzú, Giacometti, Max Ernst művészete. Megnyitó beszédében Giacomo Biffi, Bologna jelenlegi bíboros, érseke méltatta elődje művészetek iránti fogékonyságát, mély lelkiségét, amely az értékes, főleg szobrokból álló gyűjtemény hátterét képezi. Lercaro bíboros kereste a kapcsolatot a modern kor új kifejezésmódjaival, a sacrum és a mindennapi élet szintézisének megteremtésére törekedett.
Mi magyarok nem felejthetjük el, hogy 1956-ban a forradalom kitörésekor ún. „repülőosztagot” szervezett, amelynek tagjai a baloldal fellegváraként számon tartott város terein, színházakban, mozikban, szolidaritási megmozdulásokat tartottak, gyűjtést rendeztek. A forradalom leverése után az ország több városához hasonlóan Bolognában is gyászmisére került sor, amelyet Lercaro bíboros mutatott be a széles fekete szalagokkal gyászba öltöztetett San Petronio-bazilikába. A bíboros gyászharangokat húzatott meg egész egyházmegyéjében. A tömegesen menekülő magyarok közül befogadott 25 fiatalt, akiket éveken át taníttatott. A magyarság hálával tartozik mind Giacomo Lercaro bíboros, érseknek, mind pedig a ma is élő legközvetlenebb munkatársának, aki élen járt a segélyek gyűjtésében, a menekültek ellátásának megszervezésében. VR/MK