Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Budapesten

A Székesfehérvári Egyházmegye minden évben konferenciával és szentmisével emlékezik meg Prohászka Ottokárról halálának évfordulóján.

A Székesfehérvári Püspöki Székeskáptalani Levéltár ezúttal, a 90. évfordulóra kiadta a Prohászka-tanulmányok nyolcadik kötetét. A tudományos igényességgel készült munkák felbecsülhetetlen értékűek, a bennük megjelent írások évtizedek kényszerű hallgatása után frissítették fel a Prohászka-ismeretet.

A most megjelent kötet Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros szerkesztésében készült el, és a 2015 és 2017 között született Prohászka-tanulmányokat összegzi.

A Prohászka Ottokár halálának évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a konferencia elnöke, Mózessy Gergely elmondta: Prohászka polihisztor egyénisége bőségesen teremt lehetőséget – akárcsak a forrásokban gazdag kor, amelyben élt –, hogy a kutatók számos megközelítésben bemutassák a püspök óriási szellemi-lelki hagyatékát.

A kötet szerkesztése során először olyan szövegekkel találkoztunk, amelyek a püspök látásmódját próbálják meg részletezni, akár korokon átívelve annak alakulását is tovább vizsgálni, hogyan gondolkodott a protestantizmusról, antropológiáról, gazdaságbölcseletről, Amerikáról, nemzetiségi kérdésről, cionizmusról – mondta a gyűjteményigazgató.

Majd hozzátette, új kutatási irányt hoztak a Prohászka-életmű feldolgozásában a megnyíló vatikáni levéltárak, amelyekből pontosan kiolvasható, hogyan gondolkodott Róma a székesfehérvári püspökről. A Prohászka-kutatások mindig reflektálnak aktualitásokra, centenáriumokra is. Az újdonságokkal teli, érdekes írások közül terjedelmében kiemelkedik Kuminetz Gézának, a PPKE Hittudományi Kara professzorának Prohászka Ottokár püspök gazdaságbölcseleti felfogásáról és annak aktualitásáról írt tanulmánya.

A konferencián Tóth Krisztina egyháztörténész, a MTA „Lendület” kutatócsoportjának tagja Prohászka Ottokár kalocsai érseki jelöltségét vizsgálva mutatta be, hogyan pozicionálhatjuk a püspököt saját korában, miként vélekedett róla a kormány, a kormányzó, a nuncius és a Szentszék.

A nagyböjti időhöz, de Prohászka gondolkodásához, életfelfogásához méltóan Stella Leontin kanonok, plébános Átélni Istent a szenvedésben című elmélkedésében kifejtette: Prohászka a szó legnemesebb értelmében misztikus ember volt, mert megtapasztalta Istent az ünnepnapokban, hétköznapokban, az életnek minden szép és kevésbé szép területén. Krisztus-hordozóként felvette a keresztet magáért, másokért, Egyházért, nemzetért. A szenvedésben eggyé vált Jézussal.

A mai ember a Prohászka-tanulmányokat olvasva rádöbben arra, hogy a püspök megnyilatkozásai mennyire elevenek, érvényesek napjainkban is – fogalmazott Balogh Margit, az MTA tudományos főmunkatársa, aki az évfordulóra megjelent tanulmánykötet kapcsán kiemelte: több évtizedes kutatás után sem tudta még feltárni – csak egyre közelebb hozni – a püspök polihisztor személyiségét.

A konferencia után szentmisét mutattak be az Egyetemi templomban, ahol Prohászka, a nagy szónok és lelkivezető elmondta utolsó szentbeszédét 1927-ben.

Spányi Antal püspök, a szentmise főcelebránsa köszöntötte a megjelenteket, a Prohászka-tisztelőket, a Prohászka Imaszövetség tagjait, akikkel együtt elmondta a papokért szóló napi imát. Marton Zsolt rektor pedig a szenvedés és a halál titkáról beszélt a néhai főpásztor gondolatai nyomán.

A szentmise után az ünneplő közösség Spányi Antal vezetésével a szeminárium udvarára vonult, ahol az egykori papnevelő tanár, Magyarország apostola és tanítója szobránál elhelyezték az emlékezés virágait. A papnövendékekkel együtt imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért, a püspök közbenjárásáért, a magyar Egyházért és a papi hivatásokért.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír