„Az evangélium él, én ennek tanúja vagyok” – A Schönstatt közösség ünnepe Óbudaváron

2018. szeptember 17. hétfő 15:18

Alapítója, Josef Kentenich atya mennyei születésnapjának 50. évfordulójára emlékezett a Schönstatt közösség szeptember 16-án a Veszprém megyei Óbudaváron. Az ünnepi szentmisét Varga László kaposvári püspök mutatta be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Hirdetem, hogy sokunknak öröm költözött a szívébe” – ezekkel a szavakkal kezdte az ünnepi szentmise végén a hirdetéseket Török Péter, a találkozó szervezője. Egész nap ezt az örömet sugározták az arcok. Már érkezésünkkor is az volt a benyomásom, hogy itt az örömé a főszerep, a vidáman játszadozó kisgyerekek, a kedves és komoly fiatalok és szüleik ünnepre gyűltek össze. Kézzelfogható, amit a szervező elmond: új életet kell fakasztani; az új generációk átveszik a karizmát, a felelősséget. Van élet a Schönstattban, van ok az ünneplésre. „Nagy ajándék, hogy itt lehetek; ajándékot kaptam ezzel” – Varga Laci atya, a rendezvény meghívott püspöke is így fogalmazott, amikor arról kérdeztük, milyen érzésekkel van jelen az évfordulón.

A szép Óbudavár méltó keretet ad a keresztény családok szépségét tükröző találkozónak. A központi ház gyönyörű kilátást nyújtó teraszán kávézó várja a vendégeket; az erdőben installációk mutatják be Kentenich atya és szent életű követői életét, akik megvalósították az alapító álmát: „Korunknak mindenekelőtt új szentekre van szüksége, nagy, meggyőző, magával ragadó szentekre. Vagy legalábbis új emberekre, egész emberekre, új keresztényekre, igaz, bensőséges, tökéletes keresztényekre.” Fújja a szél a képeket, tekintetünket igyekszünk a mozgásban lévő papírokon tartani, elolvasni a gondosan kiválasztott mondatokat, Kentenich atya gondolatait. Ugyanígy a hétköznapok sodró forgatagában is erőfeszítést kell tennünk azért, hogy szívünket arra fordítsuk, ami igazán fontos, megragadjuk azt, amin keresztül az Úr szól hozzánk.


„Kentenich atya mennyei születésnapját ünnepeljük, azt a pillanatot, amelyért megszületett, és amelyért mindannyian megszülettünk” – mondja a püspök a szentmisében, amelyet az előtt a kápolna előtt mutat be, amely egy másik mennyei születésnap helyszíne volt: Ozsvári Csaba ötvösművész egy szentmise után innen indult a mennyei hazába.

„Jelentem, az evangélium él, én ennek tanúja vagyok” – köszöntötte az egybegyűlteket Varga László püspök, tovább erősítve a hívek örömét. Kentenich atya nagyon szerette az Egyházat, Varga László püspök rá emlékezve ezt a témát emelte ki szentbeszédében, három kérdést állítva a hívek elé. Miért nem szeretik az emberek az Egyházat? A fiatalok gyakran úgy gondolják, nem vagyunk hitelesek, nem jel számukra az életünk. Mások zárt, elit csoportnak látnak minket, ítélkezéssel, előítéletekkel találkoznak, nem befogadással. Egy írországi esetet említett, amit maga tapasztalt: egy hatalmas templom szinte kongott az ürességtől, majd kiderült, a papi visszaélések miatti botrányok kitörése előtt zsúfolásig tele volt hívekkel.

Miért szeretem az Egyházat? Itt vannak a barátaim, köztük elsőként Jézus Krisztus. Milyen megtisztelő dolog az ő barátjának lenni! És a szentekének, közösségben lenni a kortárs szentekkel! Az evangélium ott él, ahol barátságok vannak – hangsúlyozta a püspök. Nem mindegy, milyen egyházkép él bennünk: statikus, amelyben felfelé mutogatunk, és nem vállaljuk a felelősséget, vagy Krisztus titokzatos testeként éljük meg az Egyházat, Isten népeként, amelynek minden tagja felelősséget hordoz.

Hogyan tehetjük vonzóvá az Egyházat? Varga László gyakran hiányolja a katolikusokból az örömöt, pedig sok okunk van örülni. Nem reklámörömmel, hanem mert Krisztusban élünk és ő bennünk él, hiszen megígérte, hogy velünk marad a világ végéig. Jézus soha nem mondja, hogy elég, nem bírlak elviselni. Sőt, amikor én nem bírom elviselni magam, még közelebb jön, szorosabb barátságra lép velem – osztotta meg élményét a jelenlévőkkel a püspök. – A hit az istengyermeki szabadság távlatába vezet. Ha a hit oldaláról közelítünk hozzá, a bűnösben is megláthatjuk a szentet, a megváltottat. Ha nem a hit felől közelítünk, akkor viszont csak a panasz, a vád marad, és nem tudunk szeretni.  

Varga László felhívta a figyelmet a felelősségünkre: vonzóvá kell tennünk az Egyházat a hitelességünk által, élő közösségeinkkel, amelyek a hit és a szeretetcselekedetek útján járnak. Az Egyház még nem ismerte fel azt a kegyelmi tőkét, amely a szegényekkel, a kirekesztettekkel való közösség vállalásából ered. Elmegyünk az éhező, a szomjazó, a börtönben lévő Krisztus mellett; megvetjük, mert idegen. Nem ismertük fel Krisztus jelenlétét bennük, ezért nem vonzó az Egyházunk. A jövő Egyháza nem a gazdag, az erős Egyház, hanem a világgal, a szenvedőkkel szeretetközösséget vállaló – figyelmeztetett, és hozzátette: ez vonzó a kívülállók számára is, magyarázni sem kell az irgalom szó jelentését, mert látják, mit takar.

A szentmisén Barkó Ágoston bencés szerzetes és Csermák Péter, a közösség tagja és első papja koncelebrált. A könyörgésekből kiderült, hogy a közösség kedves, lelkes fiataljai közül öten készülnek papi, szerzetesi hivatásra. Egy újabb örömteli tény ez, amely bizonyítja: az Egyház él. „Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam, imádjam őt, ki értem adta önmagát” – énekelte a fiatalok kórusa, és sugárzott belőlük a csodálat és a hála. Meg is kérdeztük őket örömük okáról.

Sári elmondta, hogy nagy lelkesedés él a közösségben, ahol nagy hangsúlyt helyeznek a szabadságra. Amikor a zenéléshez kereste a társakat, szinte azonnal összeállt a csapat. Zoli úgy fogalmazott: a Schönstatt hatalmas energiaforrás, ami nagy erőt ad, itt szinte minden más megszűnik létezni, csak a közösség, az öröm van jelen. Mindketten boldogok, hogy ebbe születtek bele. Gertrúd nővértől később megtudjuk, hogy a jelen lévő fiatalok nagy része a családban ismerte meg a közösséget. Sokan vannak, a nyári táborokban százan-százötvenen vesznek részt, a hétvégi ifjúsági találkozón is százötvenen vettek részt. Sárinak Budapesten ott van az ifjúsági közösség, ami tartja benne a lelket. Zoli Győrben a bencés gimnáziumban fog össze másokkal együtt egy Schönstatt-fiúcsoportot, hetente találkoznak. „Annyi mindent kaptam a Schönstattól, hogy úgy érzem, muszáj továbbadnom, megmutatnom a fiataloknak, hogy ez mennyire jó” – mondja Sári.

A német származású Gertrúd-Mária nővér a Schönstatt közösség szerzetesi ágának tagja, Bécs és Budapest között ingázva éli az életét. A közösséghez körülbelül kétezer nővér tartozik az egész világon, Magyarországon ő az egyetlen, egy fiatal lány pedig Németországban készül a hivatására. Gertrúd nővér nagyon szereti a magyar családokat, a jövő egyházának képét látja bennük: „Dolgozom a jövőért, és a jövő itt, ezzel a különleges csapattal már elkezdődött. Mindig örömmel jövök ide, a magyarok szívemberek, és egyből ellopták a szívemet.” 

Mindannyian az alapítót ünneplik ma, akinek életnagyságú papírképe ott áll a kávézóban, a gyerekek nagy örömére lehet vele fotózkodni. És jó tudni, hogy ez nem csupán egy a gyerekek sok öröme közül – szüleik és közösségük segítségével megismerik majd a szent életű alapító valóban példaértékű életét.

Török Péter és felesége, Orsi mesélnek az ünnepeltről, Kentenich atyáról és a közösségükről. Kiderül, hogy otthonaikban házi szentély is van, ahol esténként imádkoznak. A Krisztussal való kapcsolat, az Egyházhoz tartozás egy más dimenzió, a belső öröm megélése számukra. Kentenich atya koncentrációs táborban volt Dachauban, de ott sem a külső körülmények határozták meg, hanem a Szűzanyában való bizalom, az az érzés, hogy a legnagyobb bajban is gondot visel rá Isten. Másoknak is támaszt tudott nyújtani, a rabságban a legnagyobb szabadságot élte meg. Azt mondta: a keresztényeknek lágerképesnek kell lenniük; ha sok küzdelmet élünk meg, az olyan, mint egy láger kényszerhelyzete, és ebben tudnunk kell, kihez tartozunk, mire szól a hivatásunk. Kentenich atya egyházi száműzetésben is volt: „fájdalmas üldözést szenvedni az Egyházért, és fájdalmas üldözést szenvedni az Egyháztól is. Ő elfogadta ezt, csak levelekben küzdött az igazáért, és bízott abban, hogy ha Isten akarja, kinyilvánítja akaratát. Tizennégy év után térhetett vissza a közösségébe. Mindenben Isten kezét látjuk – tanította nekünk. Ha Isten vezetését keressük, a nehéz dolgokban is észrevesszük az iránymutatását. A gyereket is boldoggá teszi a tudat, hogy gondot viselnek rá, ezt próbáljuk megélni a közösségben” – vallja a házaspár.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
pawe-cebula-minorita-lett-esterhazy-janos-boldogga-avatasi-eljarasanak-posztulatora
Paweł Cebula minorita lett Esterházy János boldoggáavatási eljárásának posztulátora

Marek Jędraszewski, a Krakkói Főegyházmegye érseke Paweł Cebula minoritát nevezte ki december 12-én Esterházy János boldoggáavatási perének posztulátorává.

10:48
esztergomi-papnovendekek-kulonleges-ajandekkal-segitenek-varakozasban
Különleges ajándékkal segítenek a várakozásban az esztergomi papnövendékek

Különleges felvételt töltöttek fel az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet YouTube-csatornájára a szeminárium növendékei. A szeminaristák „Ecce, carissimi” című videójukkal szeretnék az adventi készületet meghittebbé tenni.

2018. december 13. csütörtök
Adventi kalendárium – 2018. december 14.

Adventi kalendárium – 2018. december 14.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 14.

Mai evangélium – 2018. december 14.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 11,16–19

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle