„Szeretnék mindenkinek szolgálni, mindenkitől tanulni” – Interjú a Fokoláre Mozgalom új elnökével

– Ki Margaret Karram? Ki ez a palesztin nő a Fokoláre Mozgalom élén?

– Haifában, Izraelben születtem, a szüleim palesztinok, négyen vagyunk testvérek. Tizennégy éves koromban ismertem meg a Fokoláre Mozgalmat, és ez a fény annyira vonzott, hogy az azóta eltelt években végig követtem, és most itt vagyok.

(…)

– Tehát azt mondhatjuk, hogy a párbeszédet kiskorodtól kezdve, az életből tanultad meg, akkor is, ha későbbi tanulmányaid által a párbeszéd és a zsidóság szakértőjévé váltál.

– Pontosan így van, tényleg az életből tanultam meg. A városom kisváros, ahol békében együtt él a három vallás, ahol minden közös. Csodaszép kikötőváros, és a városunkban van a hegy, amelyhez Illés próféta története kapcsolódik. És itt együtt élnek zsidók, muszlimok, és mindent együtt csinálunk, békében. Gyerekként a kármelita iskolába jártam, ahol csupa arabok voltunk, fele különböző rítusú keresztény, fele muszlim. Tehát 6-tól 18 éves koromig az iskolapadban mellettem muszlimok is ültek, együtt nőttünk fel.

Ez nem egy elméleti párbeszéd volt, hanem a hétköznapi életben megvalósuló dialógus, ami az életem része lett.

– Mit éreztél a megválasztásod közeledtével és azt követően?

Mikor láttam, hogy a nevem egyre jobban előjön, reszkettem, meg voltam rendülve, és főleg nagy istenfélelem töltött el… leginkább az istenfélelem Isten egy ennyire – a szó legnemesebb értelmében – összetett, nemzetközi műve előtt. Istenfélelem töltött el, hogy valóban méltó eszköz lehessek. De ugyanakkor néhány perc elteltével a felfokozott érzelmek mellett éreztem egy belső erőt, ami úgy gondolom a Szentlélektől jött, mert egész nap hívtam Őt, és nemcsak én, hanem tudtam, hogy világszerte imádkoznak ezért a gyűlésért, ezekért a választásokért. Ezért biztos voltam benne, hogy az ima vezetett minket, és hogy bíznom kell ebben, illetve mindazoknak az egységében, akik itt vannak a nagygyűlésen, és próbálták megérteni, mi Isten akarata, mi a Mű [Mária Műve, a Fokoláre Mozgalom másik hivatalos elnevezése] jövője. Szóval mikor éreztem, hogy el kell fogadnom a megbízást, az istenfélelemmel keveredve egyben nagy erőt, bátorságot tapasztaltam meg. Ezt mondtam: „Itt vagyok.” Mert ez mindenekelőtt Isten hívása volt számomra, erre kellett válaszolnom, hogy Máriaként a Mű szolgálóleánya legyek, mindenki szolgája. Nem arról van szó, hogy kormányoznom kell ezt a nagy mozgalmat, amely nem egy emberi szervezet, nem egy egyesület.

Nagyon különböző tagjai vannak, nemcsak katolikusok, hanem különböző egyházakhoz, vallásokhoz tartozók is, különféle korúak, a föld legtávolabbi pontjain, mindenféle kultúrához tartozók. Arra gondoltam: szeretnék mindenkinek szolgálni, mindenkitől tanulni, eszköz lenni.

– Szerinted a szülőföldeden élők számára mit jelent, hogy megválasztottak? Hogy reagáltak a palesztinok és az izraeliek?

– Azt gondolom, nagyon örültek és büszkék voltak rám. Sokan írtak is, főleg egyházi vezetők, különböző egyházak részéről, például a pátriárka. Sok zsidó is írt: gratuláltak, bátorítottak, elmondták, hogy drukkolnak. „Mi veled vagyunk, mert ismerünk. Támogatunk téged.” Hálásak, és főként nagyon örülnek.

– Milyen reményekkel, félelmekkel nézel e megbízatás elébe, mire támaszkodsz? Van példaképed, akire elnökként tekintesz?

– A reményem az, amiről kicsit már az elején is beszéltem: Azt szeretném, hogy egy család legyünk, a mozgalomban megvalósítsuk Chiarának ezt az örökségét: „Legyetek egy család!” Miért mondom ezt? Mert érzem, hogy a mozgalomban jelenleg leginkább arra van szükségünk, hogy testvéri kapcsolat kössön össze minket. Hogy mint egy családban, ha valaki szenved, mellette álljunk, ha valakit öröm ér, osztozzunk örömében, ahogy Chiara mondta örökségként. Hogy bárki, aki az utunkba kerül, megtapasztalhassa a család melegét. Hogy az is megtapasztalhassa, hogy a végsőkig szeretjük, aki otthagyja a mozgalmat.

Én a saját vér szerinti családomban ezt megéltem, ezért elmondhatom:

ha családi lelkület van köztünk, akkor az igazi szeretet lelkülete van jelen. Ez egy alázatos lelkület, amely jót akar a másiknak, a hibákon és mindenen túllát, olyan szeretet, amely mindent befed, hisz testvéri szeretet.

Ilyen értelemben család: ahol olyan igazi szeretet van, ami semmit sem vár el, ami megbocsát.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás: Ujvarosonline.hu

Fotó: Cittanova.it

Magyar Kurír