
„... Vagyonomat, mindenemet hagyom és rendelem egy Svetits nevet viselő katolikus nevelő intézetre, amely mindenesetre apácák vezetésére lesz bízandó, mert meg vagyok győződve, hogy a vallásos nevelés, amelyre egy nőnek oly nagy szüksége van, így lesz leginkább biztosítva.”
(részlet Svetits Mátyásné végrendeletéből, 1892)
Az iskolaalapító Svetits Mátyásné célja az volt, hogy hívő katolikus, ugyanakkor képzett, az élet minden területén érvényesülni képes nőket neveljenek, akik a közéletben is képviselik a keresztény tanítást és értékrendet. Ezért bízta az intézményt a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérekre, akiknek különleges hivatása a katolikus leányok oktatása, nevelése. 1896-ban Temesvárról öt nővér érkezett Debrecenbe, ők kezdték meg a tanítást az intézményben, ahol ma 75 óvodás, 270 általános iskolás és 264 középiskolás növendék tanul.
A Svetits Intézet oktató-nevelő tevékenységében a Szent Ágoston szabályait követő Iskolanővérek lelkiségét igyekszik megvalósítani. A szerzetesnővérek mellett szakmailag képzett, munkájukban igényes, elkötelezett keresztény tanárok dolgoznak, akik nagy szeretettel és felelősséggel fordulnak a rájuk bízott diákok felé.
A debreceni Svetits Intézet október 2. és 7. között jubileumi héttel emlékezett 110 éves fennállására. A jubileumi hét ünnepi szentmisével és nyakkendőátadással vette kezdetét.
A sokszínű rendezvények sorában volt kaktuszkiállítás és vásár, az iskolamúzeum korabeli fényképein keresztül bemutatták az első Svetits Intézetet, s vele együtt Wolafka Nándort, az iskola első igazgatóját diákjai körében. A kuriózumnak számító 1899-es csipkés szentképek, megkopott imakönyvek is az intézet gazdag hitéletéről árulkodtak. A programhoz tartozott filmmúzeum, népdal- és szavalóverseny, Ki mit tud?, rajzkiállítás, tanulmányi versenyek, képzőművészeti kiállítás, hangverseny.
A programsorozat egyik színfoltjaként a növendékek osztályonként ellátogattak az intézetben lakó Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérekhez. Az itt élő huszonkilenc nővérrel a diákok napközben nem találkoznak. A beszélgetéseken a tanulók feltehették a szerzetesrenddel, a nővérek napirendjével, hivatásukkal kapcsolatos kérdéseiket. A legidősebb – 92 éves – Lujza nővér, aki testvérével együtt él az intézetben, a hivatására vonatkozó kérdésre elmondta: „Ha az embert hívja az Úr, akkor nincs mese, menni kell…” Minden osztályért egy-egy nővér fohászkodik nap mint nap. A találkozás során a diákok személyesen is megismerhették az értük imádkozó nővért. Paulina nővér biztatta a gyerekeket, hogy napközben az udvaron is bátran tegyék fel az őket foglalkoztató kérdéseket.
Az eseménydús hét záróünnepsége után szombaton az egykori diákok találkozóját rendezték meg, előtte a Bosák Nándor püspök által bemutatott szentmisén vettek részt az iskola Szent Kereszt kápolnájában 10 órakor.
Kovács Ágnes/Magyar Kurír