
A L'Osservatore Romano székhelye 1929 óta található a Vatikánban, miután XI. Piusz pápa aláírta a lateráni egyezményt, amely elismerte a lap szuverenitását a Róma területén meghúzódó Városállam falain belül.
A magyarra „Római Figyelő" néven fordítható napilap a kezdetektől fogva római és olasz újság kívánt lenni, de emellett mindig figyelemmel kísérte az európai kontinensen kívüli eseményeket is. „Rómaisága éppen abban nyilvánul meg” – írja ünnepi vezércikkében Andrea Riccardi történész, a Sant'Egidio Közösség alapítója – „hogy egyetemes, és érdeklődése jóval túlmutat az olasz határokon, összekapcsolva az Örök Várost a világegyházzal.”
A nagy múltú újság és a globalizáció kapcsolatáról szólva a történész utalt II. János Pál pápaságára, amely követte elődei hagyományát, ugyanakkor szolgálatának új kifejezési módjai között nagy szerepet kapott az utazás és a hívekkel való személyes találkozás. Új korszak kezdődött ekkor az újság életében is, hiszen előzőleg a pápák tevékenysége szinte kizárólag csak a Vatikán falai között zajlott, így erről számolt be az olvasóknak.
A globalizáció korszaka a L'Osservatore Romano életében a 2000-es nagy jubileumi évvel kezdődött meg, amikor a világ különböző részéről érkező nemzeti zarándoklatok révén megerősödtek a helyi egyházak és Róma közötti kötelékek.
2001-ben, amikor a vatikáni napilap fennállásának 140. évfordulóját ünnepelte, II. János Pál pápa a következőkben foglalta össze az újság feladatát: „A L'Osservatore Romano adjon egyetemes képet a Péter székéhez kapcsolódó, ugyanakkor a világ elvárásaira is nyitott Egyház életéről. Az Egyház ugyanis arra kapott meghívást, hogy az Istennel és az emberrel való egység szentsége legyen” – zárja cikkét Andrea Riccardi történész, a L'Osservatore Romano fennállásának 145. évfordulóján.
VR/Magyar Kurír