1965. december 8.

Mi emberek ugyan nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy utópiákba ringassuk magunkat, illúziókat kergessünk és azután csalódásba essünk. Amikor azonban az Egyház a szeretet győzelméről beszél, szavai nem egyszerű elképzelések. Az ember természetében megvan ugyanis a benső törekvés az eszményi felé; látja, hogy milyennek kellene lennie, csak éppen hogy nem képes maga erejéből ezt az eszményt megvalósítani.

Ez az ember drámája: trónfosztott király! De íme lássátok: a Zsinat záróünnepsége éppen Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepére esik. Tekintsetek őrá! Õ Krisztus anyja, de éppen ezért nekünk is lelki értelemben vett édesanyánk. Szeplőtelen, ártatlan, csodálatos, tökéletes. Õ az igazi Asszony, az az ember, akiben Isten képe kristálytisztán tükröződik vissza. Alázatos embertestvérünk ő, de ugyanakkor Édesanyánk és Királynőnk, aki a végtelen, örök Szépséget tükrözi. Õhozzá emeljük fel most szívünket e nagy zsinati munka után, hogy az ő pártfogása kísérje a Zsinat utáni munkát is. Õrá gondolunk most, ebben az órában, és legfőbb köszöntésünk az övé. Ebben a szellemben köszöntünk most benneteket, püspöktestvérek, keresztény hívek, és mindnyájan, akik hallgattok. Adja Isten, hogy amit mondtunk, megvalósuljon!

Forrás: Magyar Kurír, 1965. december 10.

Kép: www.solfano.it