
1905-ben Svájcban született, 1936-ban szentelték pappá. A müncheni egyetemen, majd Bécsben és Berlinben tanult filozófiát és német irodalmat. Berlinben a két háború közti katolikus megújulás vezéralakja, Romano Guardini kurzusaira járt.
Miután belépett a jezsuita rendbe, Balthasar Franciaországban folytatta tanulmányait. Itt olyan neves személyiségekkel és munkáikkal ismerkedett meg, mint Henri de Lubac, Paul Claudel, Charles Péguy, George Bernanos, akiktől igen sokat fordított.
1938-39-ben a jezsuita Stimmen der Zeit című folyóiratánál dolgozott, majd 1940-48 között egyetemi lelkész volt Bázelben. Miután 1950-ben elhagyta a jezsuita rendet, papként működött a churi egyházmegyéhez tartozó Bázelben.
Adrienne von Speyerrel megalapította a Szent János Közösséget. Hatalmas életművének nagy részét az általa alapított Johannes Verlag adta ki. Mély barátság fűzte Henri de Lubac bíboroshoz, és Joseph Ratzingerhez is, aki abban az időben professzor volt, később bíboros. Létrehozta a „Communio” Nemzetközi Teológiai és Kulturális folyóiratot, és VI. Pál díjat kapott teológiai munkásságáért.
Balthasar nem vett részt a II. Vatikáni Zsinat munkáiban, bár ő is, mint a később bíborossá kinevezett Yves Congar és Henri de Lubac, a zsinati teológia előkészítői közé tartozik.
II. János Pál 1988-ban bíborossá kreálta, de két nappal a birétum átadásának ünnepélyes szertartása előtt hirtelen elhunyt.
Magyar Kurír
Kép: www.catholiceducation.org