2003. január 1: MÁRIA, ISTEN ANYJA ÜNNEPE, A BÉKE VILÁGNAPJA

1. Több mint harminc esztendeje a pápák minden január 1-re üzenettel fordulnak a világhoz. Ez a béke világnapja. Persze, háborúk mindig voltak az emberiség történelmében, mindig szomorú végkifejletekkel, még akkor is, ha győztesnek minősítették, a legyőzöttek számára földönfutás, szegénység, nyomor, rabiga, gazdasági és társadalmi visszaesés, kilátástalanság, igazságtalan gyilkolás, mészárlás, halál… S ameddig a nagy háborúk „között” békés évtizedek, évszázadok következtek, a háború, annak réme, félelme ma mindennapi életünk kemény valósága lett. Tragédia az, hogy egyre többen közömbösök, egyesek egyszerűen becsukják a szemüket, a jóléti társadalom adottságaival körülbástyázva magukat. Káin magatartása ismétlődik meg bennük: "Õrzője vagyok talán a testvéremnek?" (Ter 4,9) Az Egyház kötelessége az, hogy Isten komoly szavára figyelmeztessen: "Mit tettél? Testvéred vére hozzám kiált a földről!" (Ter 4,10) Az ünnep liturgiájának hagyományos olvasmánya a Számok könyvéből való: az ároni áldás szövege. Csaták, a választott nép fennmaradásáért, az egy Isten hitéért folytatott kilátástalan harcok korában született meg ez a szöveg, mégis mennyi nyugalmat áraszt: csak Istenről, az ő arcáról, kegyelméről és békességéről beszél. Nem is lehet ez másként, ez az áldás lényege. Mi pedig, amikor új esztendőt kezdünk, e szavakat veszük az ajkunkra és ezt az áldást imádkozzuk el újra jövendőnk elé. Meg kell jegyeznünk, ez az az áldás, a „leg-ökumenikusabb”, hiszen protestáns testvéreink éppúgy használják istentiszteleteiken, mint mi a liturgiában, vagy az ünnepélyes áldások között.
2. A béke megteremtése azonban nem kizárólag imádság, áldás kérdése. Manapság világossá lett, ha nem építjük ki a "béke kultúráját", amelyre ismételten szelíd szavakkal hívja fel a pápa a vallások, világi vezetők, kormányok és nemzetközi szervezetek figyelmét, akkor nincs mit megőrizni, feltartóztathatatlanul sodródunk a „halál kultúrája” felé. A tartós béke azonban nem intézmények szervezésén, hanem szívbeli tetteken, legfőképpen a megbocsátáson alapul. Erre a mai evangéliumi részlet figyelmeztet, a pásztorok magatartása: elindulnak, sietnek, látnak, elbeszélnek, csodálkoznak, dicsőítenek és magasztalnak. Ezek az igék mind fontosak, egy sort indítanak meg, amely rajtunk keresztül folytatódik, ők a béke pásztorai, terjesztői, megvalósítói az új szövetség hajnalán, mi ugyanezt kell, hogy tegyük két évezreddel utánuk. – Élt egy városban egy idős ikerpár: két öreglány. Mindig veszekedtek, közismert és nevetséges volt állandó viszálykodásuk. Egyikük hirtelenül nagy beteg lett, és korházba került. A másik meglátogatta. Odahajolt az ágya fölé és azt mondta: „Béküljünk ki, hiszen bármi is történhet”. Majd sietve hozzátette: „ha meggyógyulsz, akkor tekintsd tárgytalannak!” – A számításból való, a ravaszkodó, az őszintétlen béke nem béke, csak kompromisszum.
3. A mi igazi kiengesztelődésünk és békességünk Jézus Krisztusban van, aki „asszonytól született” – Pál apostol szavai szerint. Igénybe vette Máriának, Isten szent Anyjának a közreműködését, ahogy megbékélést, irgalmat, szeretetet osztó jóságát ma is Egyházára bízza. Isten a megbocsátásra, békességteremtésre való szeretetteljes készségében odáig ment el, hogy önmagát adta oda a világnak a Fiú személyében, aki azért jött, hogy a megváltást kiárassza mindenkire és a teljes emberiségre. Az Egyház pedig, mint jó édesanya az idők végezetéig imádkozza a Jézustól tanúlt szavakat: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Mt 6,12). Ezzel az "amint"-al a mi kezünkbe helyezi annak mértékét, miként ítél meg minket az Isten, miként lesz lelki békességünk. Imádságunk nem talál meghallgatásra az Úrnál, hacsak nem előzi meg, bizonyos értelemben "garantálja" hitelességét azzal a testvérrel való őszinte kibékülés, "akinek valami panasza van ellenünk". Csak így vihetjük bemutatni Istennek ajándékunkat, hogy kedves legyen előtte (vö. Mt 5,23-24). Legyen hatékony az Egyház béketeremtő küldetése nemzetközi szinten, a helyi egyházakban és közösségekben, családokban egyarán, a ma kezdődő újév során is Pkákozdi István/MK