2004. január 1. – Szűz Mária istenanyaságának ünnepe

1. „Mária szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk" – ez a mondat foglalhatja össze mindazt az egymásra rétegző jelentéstartalmat, amely a mai napon elénk tárul: Jézus névadása (neve annyit jelent: Isten üdvözít), Mária istenanyaságának titka, amelyet a keleti keresztények előbb, de a nyugatiak is hittételként vallanak az Efezusi zsinaton történt ünnepélyes kihirdetés, 431 óta. 1967-től pedig a pápák minden évben január 1-jét, mint a béke világnapját hirdetik meg, szózatukkal fordulva földkerekségünk valamennyi jóakaratú emberéhez.

2. Miről ajánlatos a polgári év első napján nekünk, keresztényeknek el-elgondolkodnunk? – Hasznos látnunk, mekkora erőfeszítéseket tesz a jobb érzésű világ (a jóakaratú emberek, akikről a karácsonyi angyalok dalolnak) a terrorizmus, az éhínség, a betegségek, az AIDS és sokféle emberi nyomor felszámolására. A közös alap a humus, a föld, a pátria, az ország, a szülőföld, az emberség és azok a közös értékek, amelyekből minden kultúra építkezik. A sokféle kultúra kölcsönös tiszteletadásra indít és megadja annak lehetőségét, hogy köztük igényes, szereteten és békén alapuló párbeszéd alakuljon ki, ahogy annak idején VI. Pál pápa mondta: "a szeretet és a béke civilizációja". E párbeszéd azonban nemcsak a nemzetek felelős vezetőinek a dolga, nemcsak a II. János Pál pápa által többször is összehívott és megtartott nagy világvallások képviselőinek a feladata.

Ez a napi kapcsolat, hétköznapi párbeszéd a nevelésben, a megbocsátásban, a kiengesztelődésben, a kisebbségek elfogadásában, általában az emberi tolerancia gyakorlásában nagyon is a mi dolgunk, mindannyiunké! Ezek gyakorlásán át valósulhat meg az újév békéje, boldogsága. A most zajló Közép-Európai Katolikus Találkozó, amelynek záró ünnepe májusban lesz Mariazellben, ugyanezt a célt szolgálja. A résztvevő nyolc ország, amely fizikailag ugyan közel van egymáshoz, történelmi adottságai nyomán is, mégis idővel lélekben annyira távol kerültek egymástól, most imádkoznak egymásért, megismerik és értékelik egymást. Bárcsak úgy lenne, amint a közös mottó hirdeti: „Krisztus, Európa reménye!”

3. Ezeket a gondolatokat mint aktualitást kiolvashatjuk a mai ünnep szentírási tanításából is: először a Számok könyvéből, ahol Áron áldását hallottuk. Az Úr Isten áldása, ragyogó arca, oltalma, üdvössége nélkül semmire sem mehetünk. Ez az áldás nyissa meg és kísérje az egész esztendőt!  Azután a Galatákhoz írt levél részletből, ahol Isten Anyjának szerény, titokzatos jelzése tűnik elő, akitől az idők teljességében született a mi Megváltó Urunk, Jézus Krisztus. Mária az, aki elelgondolkodva példaképünk lehet a bölcsen, megfontoltan, kiegyensúlyozottan haladó zarándokélet-úton – ez az evangélium üzenete –, amely az újesztendőben is reménységre szólít mindannyiunkat.

A szeretetre és a békességre törekvés vágya járja át a világ oly tarka, színes szőttesét, a családokat, a fiatalokat, az öregeket, a betegeket és a szegényeke! II. János Pál pápa egy prófétai mondata hirdeti: „A történelem utolsó szava ez lesz: békesség!" Adja Isten, hogy úgy legyen!

Pákozdi István/MK