2005. ÁPRILIS 24. HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA „A” ÉV

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek, és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek! Ekkor Tamás így szólt: Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat? Jézus ezt felelte: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok. Fülöp megjegyezte: Uram, mutasd meg nekünk Az Atyát, és ez elég nekünk! Jézus így válaszolt: Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszik, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Ha másért nem legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek. Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.
 
Lám, Jézus az alapfokú oktatásról áttért a felsőfokú tanításra. Nem csoda, ha a tanítványok nyugtalanok és nem értik a dolgokat. Jézus hát nyugtatja őket: ne nyugtalankodjatok! Ahogy az ilyenkor lenni szokott, erre még nyugtalanabbak. Milyen egyszerű is lenne pedig: Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Több, végső soron, nem szükséges. A tanítványok azonban meg akarják érteni, mire is vállalkoznak, amikor megbíznak a Mesterben. Ha nem így lenne, a teológusok munkanélküliek lennének. Jézus mintha kímélni akarná őket – és velük minket – a nyugtalan lélek útvesztőitől. Magammal viszlek benneteket – mondja. Micsoda ajánlat! Tamás és Fülöp azonban mégis tele vannak aggdalommal. Nem csoda, ha mi is. Tudni akarjuk az utat. S ez megint oly egyszerű: Jézus az út. Nemde, egyszerű? Csak… hát… egy kicsit együgyű! Boldogok az együgyűek, mondta egyszer egy kanadai jezsuita – mivel csak egy ügyük van. Arra összpontosítanak. Nem is szóródnak szét. Egy Kolumbusz egy-ügyű volt, egy Robert Koch is, s a maga módján II: János Pál is. Minden szent! Jézus is: az ő ügye az Atya ügye. A kettő egy – tanítja türelmesen a tanítványokat.
 
Barátaim, bonyolíthatjátok, de nem érdemes! S ráadásul – ezt minden matematikus tudja – a legegyszerűbb megoldás a legelegánsabb! Kiss Ulrich SJ/MK