2005. december 24., karácsony vigíliája „B” év

Velünk az Isten

Isten, a mi Istenünk, nem a győztesek, hanem a mindenkori vesztesek oldalán áll, nem parádézik, hanem beköti a sebeket és vigasztal. A születéstörténet sem bíborban született királyfiról szól, mint mondjuk Buddha esetében, hanem egy gyermekanyáról: kényes eset!

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert benne fogant az élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott. Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: velünk az Isten. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg az világra nem hozta a fiát: a gyermeket pedig elnevezte Jézusnak. (Mt 1, 18-25)

Anyai nagyapám, néhai Michael Melerski porosz ulánus zubbonyának bőrövén ott ékeskedett a felirat: Gott mit uns. Az árkok túloldalán, a francia „ellenségnél” ilyesmi elképzelhetetlen volt. A laikus köztársaság katonái és főleg parancsnokai akkor is, ma is, a győzelmet nem Istentől várták. Isten azonban ott volt a lövészárkokban, nem csak karácsony estjén, amikor még a francia tábornokok is kicsit elérzékenyültek, de ott volt a sebesültek jajgatásában, a vértől ázott hordágyakon, és a front mögötti lazarettek, tábori kórházak méla szomorúságában is.

Isten, a mi Istenünk, nem a győztesek, hanem a mindenkori vesztesek oldalán áll, nem parádézik, hanem beköti a sebeket és vigasztal. A születéstörténet sem bíborban született királyfiról szól, mint mondjuk Buddha esetében, hanem első látásra egy gyermekanyáról: kényes eset. A férj azonban tapintatos, sőt igaz ember. Ma már nem igen tudunk bármit is kezdeni ilyen megjelöléssel. Legfeljebb a holocaust kapcsán emlékeztetnek minket arra, hogy aki egyetlen ember életét megmenti – az igaz ember – az megmenti az emberséget. Jézus azonban minden embert megment, a porosz ulánust, a francia gyalogost, az ápolónőket, sőt – ha hagyják menteni magukat – még a háborús nyerészkedőket is, akik kispórolták a bakancs talpát, és ezzel sokak fagyhalálát okozták. Mindez szinte egy álom, és ezt József élte meg legdrámaibban: bár ő csak jó akart lenni, gesztusával utat nyitott az ember teljes szabadságát hozó Isten jelenlétének köztünk. És ez a jelenlét immár örök, kitörölhetetlenül létünk része, sőt alapja. Lám, kevés jósággal is mily hatalmas jót lehet tenni. Ne szalasszuk el, tehát a legkisebb alkalmat se a jóra.

Kiss Ulrich SJ/MK