2005. január 2., vízkereszt

Vízkereszt táján Magyarországon házszentelést tartunk, azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy Jézus van itt köztünk. Ezt mélyítik el az ajtófélfára írott betűk C-M-B és az aktuális évszám, eredetileg egy latin áldás kezdő betűi: Christus Mansionem Benedicat, Krisztus áldja meg a tartózkodási helyünket, ő, aki mindig itt van velünk. A C-t G-nek olvasva tulajdonították a kezdőbetűket Gáspár-Menyhért-Boldizsár legendás neveinek.
1. A napkeleti bölcsek bibliai eseményét olvasva Máté evangéliumából elgondolkozhatunk azon, hogy nemcsak az Isten indult el felénk (ezt ünnepeltük karácsonykor: megtestesült, megszületett), hanem az ember is „mozgásba lendül”. A mágusok, a „háromkirályok” – akkor is, ha történetük legendás elemekkel színeződött – kétségkívül jelentik a népek, nemzetek, az egész világ keresését és a megtalálás örömét, ami valójában ennek a mai napnak a mondanivalója. A napkeleti bölcsek a messze távolból indultak, Babilonból, a csillag vezetésével jöttek pusztaságon át, nem érdekelte őket a bizonytalanság, a politika, Heródes aljas, számító, hatalmi szempontjai, de mások közönye, érdektelensége sem. Õk elindultak, és végül megtalálták, akit kerestek. – Ez a mi történelmünk. Nem mindenki kel útra, valaki otthon marad, jobb neki a fűtött, kényelmes szoba, a kandalló, a biztos menedék. Nem kevesen viszont elindulnak, fiatalon, korosabban, vagy már idősebben, mert felismerik, hogy az emberszív mozog, ver, kalapál, amíg él, nem szűnhet meg dobogni!
2. Mennyi mindenért sietünk a mindennapi életben, rohanunk, hajszoljuk magunkat, pedig „csak egy a szükséges”, amit nem veszíthetünk el (vö. Lk 10,42). Úgy kell sietnünk, ahogy Mária örömével Erzsébethez, ahogy a pásztorok és a bölcsek Jézus jászolához, ahogy az apostolok pünkösd után a birodalom nagy városai felé, ahogyan Lisieuxi Szent Teréz mondta: „ahhoz, hogy Istent szeressem, úgy kell tennem, mintha csak ez a mai nap állna rendelkezésemre”. – Az istenkereső ember ünnepe ez a mai, mert életünk legnagyobb kalandja ez a valóság: Isten tényleg ott van a betlehemi jászolban, ott van dolgaink mélyén, Ady szavaival: „Az Isten van valamiként: / Minden Gondolatnak alján” (Az Isten balján c. verse), ott van a csöndben, az erőtlenségben, a szegénységben, az elhagyatottságban, mindenütt meg lehet találni őt! Hagyjuk a szívünket feléje futni! Engedjük, hogy Izajás szavai szerint örömfényeket gyújtson Jeruzsálem, lángoljon a szívünk, mint az emmauszi tanítványoknak, hogy betöltsön a keresés és a megtalálás boldogsága.
3. Az evangéliumi történet azonban nemcsak arról beszél, hogy a vágyakozó, a szomjazó ember keres, aztán a forrásnál mintegy rátapad a friss vízre. A mágusok, miután leborultak és hódoltak az újszülött Király előtt, „fölnyitották kincses ládájukat, és ajándékokat adtak neki”. Nem üres kézzel érkeztek, volt mit adjanak az Úrnak. Alfred Gottwald karácsonyi triptichonján a jobb oldali képen az egyik térdeplő király kezében aranyaktól, láncoktól, koronától roskadozó tál látható, a kopasz, fehérszakállú öreg egy élet gyűjteményét tartja a kezében. Mások csak parányi semmiséggel érkeznek, mint a kenyérszaporításkor a fiú: „öt árpakenyérrel és két hallal” (Jn 6,9); az Úr azonban mindent örömmel fogad. Az egyházatyák magyarázata szerint a három mágus-ajándék szimbolikus értékű: az arany Krisztus dicsőségét, a tömjén a neki járó tiszteletet, a mirha a szenvedését, a halálát jelenti. Az ajándékokat nem utasítja vissza Jézus, hanem elfogadja és átváltoztatja: a föld terméséből és az emberi munka eredményéből lesz a kenyér és a bor kezei között isteni testévé és vérévé. – Valamit kell vinnünk, adnunk, magunkból ajándékoznunk, amikor megtaláltuk az Istent. Zakeus is adott, a vagyona felét (vö. Lk 19,8), a szegény asszony két fillérét (Lk 21,2), Pál és a többi apostol is az egész életüket. Hogy lehetne üres a kezem, ha feléje indulok: övé a tehetségem, az ötleteim, a sikereim, szeretteim, szolgálatom.
Kérjük Istent, nyissa meg értelmünket, szemünket, szívünket, hogy keresni tudjuk – hogy az a számtalan sok ember, aki rá vár, ne hiába kutassa, – s valamennyien odaadással induljunk a nyomába, hogy felismerjük őt! Ámen. Pákozdi István/MK