2005. MÁJUS 22. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA „A” ÉV

 
hogy általa üdvözüljön a világ… Jn 3, 16-18
 
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
 
Meglepő e szöveg kiválasztása Szentháromság vasárnapjára! Hisz ismét egyszer az Atyáról és a Fiúról, a küldetésről – saját küldetéséről – beszél Jézus. A küldetés pedig ez: minden ember boldogsága, örök boldogsága, hisz ez a mai fülnek különös "üdvösség" jelentése. Ez azonban csakis szabadon lehet, szabad igenünk ugyanis szükséges, de elégséges feltétele e boldogságnak. Bármilyen kényelmetlen is a mai fülnek, ezt el is lehet utasítani.
 
De hol marad a Szentlélek e nagyszerű cserében? Nos, kissé vissza kell lépnünk az időben – és a szövegben – és el kell olvasnunk Nikodémus és Jézus beszélgetését egészben. Nemde, azzal kezdődik, hogy Jézus arra inti a tekintélyes rabbit, hogy csak az láthatja meg Isten országát, aki újjászületik. Lelki újjászületésről van itt szó – ami elkerüli a reinkarnáció, azaz testi újra- és újraszületés, "híveinek" figyelmét – és ez a Lélekben, és csak a Lélekben lehetséges: a test, ami Lélekből születik, az lélek (Jn 3, 6). Jézus küldetése a Lélekben lesz teljes. Ezért érvényes az ígéret ma is, 2000 évvel Jézus halála után. Nemzedékről nemzedékre. Kiss Ulrich SJ/MK