2005. november 27., advent 1. vasárnapja „B” év

Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok (Mk 13, 33–37)

Nem tudjátok, mikor jön az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja a házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Fantasztikus időszak veszi ma kezdetét: a Várakozás, a virrasztás ideje! Türelmetlen korunk ezt aligha tudja értékelni. Mi mindent azonnal akarunk! Csak a gyermekek tudják átérezni a boldog várakozás örömét. Õk most számolgatják: hányszor kell aludni, míg eljön, akit várunk. Ebben az alvás szerepe döntő. Rohanó világunkban ez az egyetlen szünet, ami szinte kényszerűen beilleszkedik a szakadatlan rohanásba. Jó lenne, ha önként növelnénk e szünetek hosszát és gyakoriságát. Az advent lehet egy nagy, 30 napos lelkigyakorlat ideje. És idővel rájövünk, hogy a virrasztás, a várakozás maga is ajándék. Nemde, sokszor alvajáróként járunk-kelünk. Bármennyire is büszkék vagyunk értelmünkre, cselekedeteink jó része zsigerből táplálkozik. Ösztönös, vagy kívülről irányított. Eközben feladatunk van. A virrasztás ezt is jelenti: tudatosítom, mi a feladatom? Megállok, és elmélkedem a rohanás értelmén. Nagy a csábítás, hogy megelégedjek avval, hogy megállapítom: jó lenne néha egy kevéske pihenés. Jobbik esetben pihenek is. Ennyi volna? Nos, bár a pihenés önmagában hasznos, korántsem ez az advent üzenete. Készülés, amely elmaradhatatlanul tartalmazza a megfontolást, hogyan tölthetném tartalmasabban, célra vezetően időmet. Nem pazarlás ez, hanem a legértékesebb beruházás. Meghatványozza a maradék idő hatékonyságát. Kezdjük tehát annak elemzésével, mivel is töltöm napjaimat? Mi értékes ebből? Mi vezet célra, mi üresjárat, mi hátráltat célom elérésében? Annyit máris elárulhatok: az erre a reflexióra szánt idő utólag a leghasznosabbnak bizonyul. Mire vártok?

Kiss Ulrich SJ/MK