2005. november 6. évközi 32. vasárnap „A” év

Nem ismerlek titeket! (Mt 25, 1-13)

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Menjetek eléje! Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok az olajtokból, mert lámpásaink kialvóban vannak! Az okosak ezt válaszolták: Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak! Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket! Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Vajon Jézus kikre gondolt, amikor kereskedőkhöz küldte a balga szüzeket? Manapság könnyebb a válasz: a Végső Valóság szuperbazárjában túlkínálat mutatkozik! Sokan kínálgatják fennhangon portékájukat, és ahol ekkora a választék, miért is nyugtalankodjon az ember? A baj az, hogy az „olajpiac” elég szeszélyes, kiszámíthatatlan, és mindig akkor verik fel az olaj árát, amikor közel a tél és üres a kassza. Hol vannak azok az idők, amikor id. Rockefeller minden kínainak ingyen lámpást osztogatott, hogy nála vegyenek olajat! Lám, a lámpást már akkor sem üzemképes állapotban osztogatták, mint ahogy a mai nyomtatókban is a festék a drága. Pedig azzal írnak! De maradjunk az olajnál. A fukar milliárdos nem annyira a kínai otthonok kivilágításával lett mérhetetlenül gazdag, hanem kiderült, hogy az olaj nem csak világít, de motort is hajt. Ma, mint tudjuk, mindennek a motorja. S miközben egyre gyorsabban száguld a sok kocsi a sok szupersztrádán, még az okosak sem vihetnek magukkal annyi üzemanyagot, hogy biztosan célba érjenek. Azt hiszem, Jézus története ma így hangzana:

Történt, hogy a nagy király meghirdette jó előre, hogy ha fia nagykorú lesz, nagy lakodalmat fog ülni! Készült is rá az egész királyság! A felsőbb tízezrek jó előre előjegyezték a topmodelleket, amiket az autógyárosok külön erre az alkalomra gyártottak; a busz- és a légi társaságok különjáratokat hirdettek: Már most takarékoskodjon! jelszóval – a középosztálynak, és a szegények kiszámolták, hogy ha azonnal felkerekednek épp a jeles napra érnek oda. Eljött a várva várt nap, a média nagy zajjal köszöntötte, de a nászünnep előtti éjszakán egy hurrikán pusztított végig az országon, az utak járhatatlanokká vártak, a hidak beomlottak, és a repülőknek nem volt hova leszállni. Így aztán, amikor megnyíltak a palota kapui, csak a koldusok álltak ott, akik még a vihar előtt odaértek. És sehol nem volt egy riporter, aki megörökítette volna!

Nem garantálom, hogy a hasonlóság mai történésekkel pusztán a véletlen műve!

Kiss Ulrich SJ/MK