2005. október 2. évközi 27. vasárnap „A” év

Erre más szolgákat küldött, többet, mint először (Mt 21, 33-43)

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: A fiamat csak megbecsülik! Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: Ezt itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség! Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megöltél. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt válaszolták: Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést. Jézus így folytatta: Nem olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.
Min csodálkozzunk jobban? A szőlőgazda türelmén, aki újabb és újabb kísérletet tesz, hogy munkásait becsületes munkára bírja, vagy haragján? Nem túlzás azt mondani, hogy „gonoszul” bánik el a javíthatatlan alkalmazottakkal? Nemde, csak igazságos?

Min csodálkozzunk jobban? A munkások elvetemültségén, vagy ostobaságán, mondhatnám naivitásán? Ugyan miből gondolták, hogy az örökös meggyilkolása után a birtok rájuk száll? De lehet, hogy a gonoszok valóban ilyen ostobák, hisz saját logikájuk szerint cselekszenek! A valóság az, hogy a „gonoszok” még annál is önteltebbek, mint amit a példabeszéd sugall! Hisz meghirdették a szőlősgazda halálát is! Talán az se véletlen, hogy Nietzsche, a hírnök, aki hírül hozta a gazda – Isten – halálát, Dionüszosz, a boristen híve volt.

A történet ugyanis nem ér ott véget, ahol Jézus abbahagyja. Folytatódik. Nemzedékről nemzedékre. Igen, az Isten országát újra és újra el kell osztani, mert sokan – akik pedig meghívottak – nem méltók rá. Most már csak az a kérdés, hogy a gazda szolgái, vagy béresei vagyunk. Az előbbi kockázatos, mert megverhetnek, sőt, életveszélyes foglalkozásnak is bizonyulhat. Az utóbbi azonban még kockázatos, mert a gazda számon tartja cselekedeteinket. A végelszámolás nem marad el.

Kiss Ulrich SJ/MK