2005. október 30. évközi 31. vasárnap „A” év

Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (Mt 23, 1-12)

Abban az időben Jézus így beszélt a tömeghez és a tanítványokhoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben nem kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt, Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjak sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógákba pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hivassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit magatok közül, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Ki önmagét magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagét megalázza, azt felmagasztalják.

Vajon paptársiam közül hányan nem fordulnak meg, ha az utcán valaki hátulról megszólítja őket: „Atya!” S vajon illusztris tanárkollégáim közül hányan nem érzik magukat megszólítva, ha hallják: Tanár Úr! Havas Henrik például elvárja. Vagy csak elvárta? Ami persze a Mester megfelelője. Magyarul csak a Művészeket szólítjuk Mesternek (meg a garázsost…), de ugye, ők is elvárják a megszólítást?

Jézus nem szeretet a protokollt, ez tény. Nem is tudom, hogyan emésztik ezt meg olasz testvéreink. Ott Milánótól Rómáig kijárt nekem – csak úgy kopaszodó és őszülő fejem jussán – a „Dottore”, de Rómától délre már „commandatore” járt. Bajorhonban is könnyen előlépek doktorrá. Mi szerencse, azaz hála a proletárkultusznak, leszoktunk a méltóságos és kegyelmes urazásról, de azért ugyan melyik Főpap nem hökkenne meg, ha „letestvéreznénk”? Még a plébános is rossz néven venné!

Mindez azonban nem a demokratikus plebejizmusról szól. Arról, hogy a mérce mindnyájunknak Jézus! Sőt, nekünk papoknak: az Atya maga! Hát ezért imádkozom én mindennap egy kis szerénységért. Imádkozzatok velem!

Kiss Ulrich SJ/MK