2005. szeptember 11. évközi 24. vasárnap „A” év

Légy türelmes irántam Mt 18,21-35

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte. Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus így felelt: Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tarozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije van, és így törlessze adósságot. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságot is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta, és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tatozol! Szolgatársa térde hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, amíg meg nem fizeti mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.
A napokban beinduló portálunkon, www.parbeszed.com egy fórum a XI. parancsolat címet viseli. Van olyan? – szokták kérdezni. Van bizony, a mai evangélium is erről szól!

Szent Benedek regulájában közvetlenül a Tízparancsolat parafrázisa után illeszti be az aranyszabályt: „És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak”. Ha betartanánk, a közösség, az emberek élete gyökeresen megváltozna. Nagyon jól tudjuk ugyanis, mi nem jó nekünk! Mi fáj, mi bánt! Számon is tartjuk sebeinket, akár hetedíziglen is! Péter – úgy tűnik – ezen már túltette magát. Kész hétszer megbocsátani. Legyünk őszinték: ez nekünk nehezünkre esne. Jézusnak viszont ez sem elég: hatványozottan kell megbocsátanunk mindazoknak, akik nem tartják magukat a szabályhoz, és kétféle mércével mérnek: másokkal szemben kíméletlenek, magukkal szemben elvárják a legnagyobb tapintatot és kíméletet. Ilyen emberről szól a jézusi példabeszéd. Vajon hányan ismerünk magunkra? Egyszerű tesztet ajánlok! Írjuk össze valamennyi esetet, amikor megbántottak, kiskorunktól napjainkig. Ugye, összejön egy regényre való eset? Milyen rosszak is az emberek! Tartsunk egy nap szünetet, és ezúttal írjuk össze az eseteket, amikor mi bántottunk meg valakit, mi szóltunk meg bárkit… Alig akad valaki, akinél az újabb lista ne lenne lényegesen rövidebb, mint az előző. Mintha e téren feledékenyebbek lennénk! Könnyű azonban belátni, hogy matematikailag, sőt fizikailag képtelenség, hogy ne jusson minden megbántásra egy megbántó! Jó esélye van tehát annak, hogy mi is a fenti feledékeny szolga módjára cselekszünk. Nem kéne ezen változtatni?

Kiss Ulrich SJ/MK