2005. szeptember 18. évközi 25. vasárnap „A” év

Mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Mt 20,1-16a

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy a szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: Menjetek ki a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek. Azok el is mentek. Majd a hatodik és kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül? Azok ezt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre azt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőmbe! Amikor beesteledett, a szőlőgazda így szólt intézőjéhez: Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig! Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük! Õ azonban ezt felelte az egyiküknek: Barátom, nem vagyok igazságtalanabb veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied. Fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban jelenleg oktatót keresünk, aki a legkülönbözőbb szakmákra készülő kollégistákat bevezeti a közgazdaság rejtelmeibe. Közgazdaság nem közgazdáknak – ez egy kihívás a tanárnak, hisz nem csak az orvosok, bölcsészek, jogászok, mérnökök körében szinte szakmai analfabetizmus számba menő ismerethiánnyal kell megküzdenie, hanem a média és a politika által terjesztett tévhitekkel is. A tanárjelöltet semmivel se lehet majd jobban „tesztelni”, mint azzal, hogy mutassa be a fenti történettel a különböző gazdasági elméletek szempontjait. Tavaly egyébként az ugyanezen evangéliumhoz írt gondolataim az eddig legnagyobb vitát váltották ki! Nos, újra indítanám a fórumot! Ehhez adnék néhány szempontit, Szent Ignác szavaival „puntát”! A tavalyi bírálóim, többnyire menedzserek „persze” a zúgolódok pártján voltak. Nos, felhívom a figyelmet egy apróságra! Amikor a narrátor bemutatja a később felkérteket, így írja le a helyzetet: mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Más szóval, minden szerencsés, aki munkanélküliből lett munkás, sorsa a felfogadását megelőzően a tétlen ácsorgás, a munkanélküliség lélekölő állapota volt. Merem állítani, hogy szorgalmas vitapartnereim, akik soha nem ismerték talán meg, mit is jelent ez képtelenek felfogni a lelkiállapotot, amelyben a tartós munkanélküli leledzik! Ebben persze egyivásúak a politikusokkal, őt a szakszervezetisekkel – amennyire vannak még ilyenek – akik szintén nem sokat törődnek a lét peremére szorultakkal. Nem úgy az Úr. Õ nem sajnálja naponta többször is kimenni a piacra, hogy összeszedje az épp ott ácsorgókat. A munka – vagyis az ember – méltósága lebeg szeme előtt, nem a piaci helyzet kihasználása, nem is a racionalitás, hisz a későn érkezők valóan nem sokat járultak hozzá a termelékenységhez. Utópia? Valójában itt két emberek ütközik: mi élvez elsőbbséget: az emberek, a közösség boldogsága, vagy a „piac”-nak nevezett absztrakció bálványozása. Keresem a közgazdászt, aki erre tudományos választ ad. A hit válasza egyértelmű.

Kiss Ulrich SJ/MK