2006. április 23., húsvét 2. vasárnapja, „B” év

A hitet segítő tényezők Tamásnál

Az indiánoknál szokás, hogy harcosaiknak külön nevet adnak legfontosabb tulajdonságuk alapján: Hosszú Nyíl, Vadölő, Sólyomszem. A keresztény hagyomány az apostolokra is címkéket ragasztott: Simon a „buzgó”, János a „szeretett tanítvány”, Péter a „Sziklaember”, Máté a „vámos”, Júdás „az áruló”. Így sütötték rá Tamásra is a bélyeget: „a hitetlen”. Pedig ez túlságosan egyoldalú. Benne is élt a hit. Csak nagypéntek után rendült meg. Miért? Mert szem elől tévesztette a hit alapvető tulajdonságait. Tanulmányozzuk Tamás hitét, hogy elkerüljük buktatóit.

1. Közösségi hit
Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták róla beszélni. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16).

Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt. Egymást erősítették. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját.

A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanulóként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A hittanórán, a templomban keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. Szeressük a közös vallási programokat: ministránsgárda, gitáros közösség, zarándoklatok stb.

2. Megimádkozott hit
Az apostolokról sok rosszat el lehetett mondani, de egyet nem: hogy abbahagyták volna az imádságot. Ezért gyűltek össze az utolsó vacsora termében. Nem így Tamás! Õ nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba. 

A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül hitük is. Legalább az evangéliumi apa szavával kiáltsuk: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen!” (Mk 9,24)

3. Ésszerű hit
Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!” A zeneirodalom két kimagasló alakja hitt. De Bach hite problémátlan hit volt, békét sugárzott. (ld. Hohe Messe Credo tétele csupa megnyugvás.) Beethovené viszont heroikus küzdelem (A Missa Solemnis Credo tételének 24-szer ismételt „hiszek…”)

Ne szégyelljük, ha a mi hitünk is küzdelmes „Tamás-hit”! Nem baj, ha bizonyítékokat keresünk. A Szentírás is erre buzdít: „Hitetek ne jámbor hiszékenység legyen, hanem ésszerű hódolat.”

4. Továbbadott hit
A feltámadt Jézussal való találkozás után Tamásnak nem volt többé nyugta. Tartományból tartományba ment és hirdette az örömteli bizonyosságot: „Én Uram, én Istenem!” A pártusok, médek, perzsák országán keresztül az akkor ismert világ legtávolabbi pontjára, Indiába is eljutott. Nem nyugodott, míg csak egy népről is tudott, amely nem ismerte az evangéliumot.

A közmondás szerint „Tanítva tanulunk”. Akkor válik vérünkké a hit, amikor mások számára is meg tudjuk fogalmazni. A radioaktív anyagok sugarakat bocsátanak ki magukból, amelyeknek a testek nem tudnak ellenállni. Akiknek közösségi, megimádkozott, ésszerű és sugárzó hitük van, azoknak sem tudnak a lelkek ellenállni. A győzelmes fegyver, mely legyőzi a világot: a mi hitünk!

Egy mai „Tamás-hitű” keresztény vallomásával zárjuk elmélkedésünket. Ady Endre viaskodott Istennel, mégis gyönyörű versében bevallotta: Hiszek hitetlenül Istenben…

Hajnal Róbert