2006. december 17., advent 3. vasárnapja

A megtérés gyümölcsei

Az élet túlságosan bonyolult lett körülöttünk. Ezért gyakran tanácstalanok vagyunk. Ilyenkor biztos útmutatóra van szükségünk. 2000 évvel ezelőtt nagy vallási fellángolás támadt Izraelben. Mindenki a megváltó eljöveteléről beszélt. Csak éppen nem tudták, hogyan is kellene fogadni. Szerencsére fellépett egy prófétai férfiú: Keresztelő János. Õ hiteles útbaigazítást tudott nyújtani. Feltették neki a kérdést: „Mondd meg, mit tegyünk?” Válasza: „Teremjétek a megtérés gyümölcseit!” Majd részletezte a különböző hivatásban élők feladatait. Advent 3. vasárnapján tegyük fel mi is a kérdést: Mi mit tegyünk?

I. Az állapotbeli kötelességek teljesítése
A különböző foglalkozású személyeknek egyaránt ezt köti lelkükre.

1.) A vámosoknak. Õk az akkori világ pénzemberei, bankárai voltak. Nem kívánja, hogy adják fel foglalkozásukat. Kötelességükké teszi a vámszedést, hivatásbeli munkájuk végzését. De óv a túlkapástól: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva!” Vagyis: ne legyetek túl igényesek, anyagiasak!

Az anyagiak hajszolása tönkreteszi a lelket: a felfokozott munka miatt elhagyja az ember a misét, vallási feladatokat. A testet: a fizikai energiákat felemészti a túlterhelés. Megrokkant. A családot: a házastársak gyötrik, idegesítik egymás. Sok a civakodás, állandósul a szorongás, belesüppednek a depresszióba. A vezérigazgató élete felét repülőn tölti. A kitüntetés átvételekor keserűen mondja: „Csak azt tudnám, minek teszem! A gyermekemről meg fogalmam sincs, hányadik osztályba jár.”

2.) A katonáknak. Nem kötelezi őket a leszerelésre. Természetesnek tartja, hogy „szolgálunk és védünk!” De figyelmeztet: „Ne zsaroljatok!” Zsarolásnak nevezzük, amikor valaki visszaél hatalmával, vagy kihasználja más szorult helyzetét. Zsarolhatja a rendőr az elégedetlenkedőket vízágyúval. A kisiparos a lakókat slendrián munkájával. A hivatalnok az ügyfelet packázásával. A pedagógus az osztályt az egyesek záporozásával. Még az ügyvédnél, mérnöknél, papnál is nagy a kísértés felsőbbrendűségének éreztetése a hozzáfordulók felé.
Keresztelő János szava mindnyájunknak szól: „Ne zsarnokoskodjatok!”

II. Az agresszió kerülése
A katonáknak még egy figyelmeztetést mond: „Ne bántsatok senkit!” Vagyis: ne erőszakoskodjatok! Sokat olvashatunk az agresszióról: „Aki bírja, marja!” A családban szívósan folyik a harc, ki uralkodjék a másik fölött. A gyerek addig erőszakoskodik, míg teljesítik kívánságát. A munkahelyen mindig akad, aki terrorizálja a többit. A távolsági vonatokon a garázda utasok a kalauzt is megverik, ha kérni meri a jegyet.

Ne erőszakoskodjatok! – szól hozzánk is az üzenet. Ne védekezzünk azzal, hogy hirtelen a természetünk. Ez nem mentő körülmény! Le kell róla szokni, formálni, alakítani kell természetünket. Legyőzni az agresszív hajlamokat.

III. A szeretet gyakorlása – szociális segítőkészség
Keresztelő János a jólszituáltakhoz szól: „Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek egy sincs. Akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen!” Ezt nem a milliomosoknak mondja, hanem akinek mindössze két öltönyük van és éppenhogy csak étel jut az asztalukra. Azt hiszem, ez ma nekünk szól. Akik legalább a létminimumot elérjük, nyissuk ki szívünket embertársaink felé.

A II. Vatikáni Zsinat befejezése után Kanada legmagasabb rangú főpapja, Leger bíboros, a montreali érsek arra kérte VI. Pált, fogadja el lemondását a bíborról. El akar költözni Afrikába, Kamerunba, a leprás gyermekekhez. Megmagyarázta: a Zsinaton sokat tárgyaltunk a szegény Egyházról. Ez emberek csak akkor fogják ezt elhinni, ha lesznek keresztények, akik életükkel hitelesítik. A pápa hozzájárult.

Nekünk nem kell Kamerunba utazni és leprás gyermekeket gondozni. De ha a megváltó eljövetelér jól fel akarunk készülni, akkor Keresztelő János szavai szerint kerülnünk kell az anyagiasságot, a zsarolást és az erőszakoskodást. Továbbá gyakorolnunk kell a tevékeny felebaráti szeretetet. Így tehetünk hiteles tanúbizonyságot keresztény meggyőződésünkről és készülünk fel méltóan karácsony fogadására. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír