2006. december 24., advent 4. vasárnapja

Mária adventi reményei

Amikor Dante az Isteni színjátékban túlvilági útra indul, kísérőt választ magának. Beatrice kézen fogva vezeti őt az ismeretlen úton és vigyáz rá, hogy el ne tévedjen. Az Egyház liturgiája is kísérőt ad mellénk az adventi útra, hogy biztosan elérjük a karácsony igazi lényegéhez. Adventi útitársunk a Boldogságos Szűz, aki erényeivel utat mutat a hiteles karácsonyi készületre. A mai evangélium Mária Erzsébetnél történt látogatását közli. A sorok között kiolvashatjuk, milyen erényekkel készült Mária az első karácsonyra. Tanulságosak számunkra is, mert ezek hiányoznak leginkább a modern ember jelleméből.

Mária adventi erényei

I. Hite. Erzsébet ezt dicséri meg először Máriában. „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” Lehet, hogy Erzsébet kinyilatkoztatást kapott az angyali üzenetről, lehet, hogy Mária közölte vele nagy titkát. Mária az angyal ajkáról hallotta az isteni üzenetet: „Gyermeked fog születni férfi közreműködése nélkül a Szentlélek erejéből.” Mária ismerte az Ószövetségi Szentírásból a teremtés történetét. Ott olvasta: „Amikor a föld még puszta és üres volt, Isten Lelke ott lebegett a vizek felett és kialakította az élettelenből az élőt.” Õ hittel elfogadta, hogy most az ő méhében olyan csoda történik, amilyen a teremtés óta nem volt: a Szentlélek erejéből Isten Igéje testet ölt benne. Isten Fiának emberré levését és a szűzi foganást belátni nem lehetett. Még kevésbé bizonyítani. Hiszen ilyenre példa még nem volt a történelemben. Ezt csak Isten tekintélye miatt hittel lehetett elfogadni. Mária tehát hitt akkor, amikor még senki sem hitt.

A hitnek két szempontja van: igaznak tartani valamit kizárólag Isten tekintélye miatt. Másrészt bizalmas ráhagyatkozás a gondviselő Isten kezére. Máriában mindkettő érvényesült. Kövessük mi is őt. Fogadjuk el karácsony misztériumát, Isten végtelen szeretetét, azért, mert ő kinyilatkoztatta. Saját életünkben merjünk hozzásimulni az Úr akaratára. Akkor is, amikor nem értjük az Istent.

II. Alázata. Mária tudja, hogy ő Isten Fiának anyja. A legnagyobb földi méltóság hordozója. Mégis ő indul el Erzsébet látogatására. Nem nézi le az öreget. Erzsébet ezért kérdezi álmélkodva: „Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak anyja eljöjjön hozzám?” Mária alázatosságáért ad hálát az úrnak: „Magasztalja lelkem az én Uramat, mert tekintetre méltatta alázatosságomat”. A modern embert kozmikus gőg tölti el. Esztelen nagyképűségében azt képzeli: „Nincs titok már sem a földön, sem az égben.” Ezzel a gőggel Istent majmoló teremtménnyé lett. Ha az ember ember akar maradni, Máriától kell megtanulnia az alázat erényét: elfogadva saját korlátait.

III. Szolgálata. Az angyali követnek így adta tudtul Isten akaratába való beleegyezését: „Én az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen úgy, ahogy Õ akarja.” Fia mellett nemcsak a műszakját akarta ledolgozni, hanem biztosította mindazt, amire Jézusnak szüksége volt. Amíg Fia a földön élt, szolgálta a történelmi Jézust, az ő mennybemenetele után a titokzatos Krisztus: az Egyházat. Amikor az Egyház pedig a kis mustármagból már hatalmas fává növekedett és Mária már minden keresztényt nem ismerhetett, Szent Fia megdicsőítette őt. Testével, lelkével felvette a mennybe, hogy onnét járjon közbe és szolgálja Jézus egész népét.

Mária élete példájával megtanít minket az igazi szolgálatra. Az embertársak javának keresésére, amely egyúttal a legtisztább istenszolgálat is.

Platón írja: „Ha az ember belenéz az ideák világába, a léleknek szárnyai nőnek!” Mi most beletekintettünk a hívő, az alázatos és szolgáló Mária arcába.

A mai kor legnagyobb bajai a hitetlenség, a lázadás, az uralkodni vágyás. Ebből a mélységből csak egy nagyon vonzó életpélda emelhet ki bennünket. Emeljük hát tekintetünket a karácsonyt váró Szűzre és az ő erényeit utánozva ünnepeljük a megtestesülés napját. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír