A világ vége
A természettudósok egyre többet beszélnek az anyagi világ pusztulásáról. Egyesek szerint a Föld hőmérséklete lehűl és megdermed az élet. Mások szerint minden energia hővé alakul és bekövetkezik a „hőhalál”. További fenyegető bajok: a nyersanyagtartalékok kimerülése, környezetszennyeződés. Nem is szólva arról, hogy az emberiség olyan energiák birtokába jutott, amelyekkel szétrobbanthatja a földgolyót.
A kinyilatkoztatás is beszél az anyagi világ végéről, a történelem lezárásáról és úgy állítja be, hogy ezen keresztül személyes Isten jön ítéletet tartani a világ fölött. Advent 1. vasárnapja ezt állítja elénk.
I. A világ vége a két tábor számára
Lukács az emberiséget két nagy táborra osztja: népek…, az emberek; illetve Krisztus tanítványai.
1. Az emberek: magukon kívül lesznek az aggodalomtól. Kétségbeesés, rettegés szállja meg őket. Megdermednek a rémülettől.
2. Krisztus tanítványai: örvendező várakozással néznek elébe. Felegyenesedhetnek. Az Emberfia eljövetele véget vet az Egyház szorongatott helyzetének.
II. Félelmetes, vagy örvendetes lesz-e az ítélet napja?
Jézus első érkezése Betlehembe nem keltett félelmet. De a végítéletre érkező Emberfia másként jön, mint karácsony éjszakáján. Michelangelo Utolsó ítéletén félelmetes az ítélő Bíró képe. Legalábbis a gonoszok számára. Rossz sorsuk lesz azoknak, akik konkoly voltak az emberiség vetésében: összeszedik, kévébe kötik és elégetik. (Mt 13,30) Akik elmulasztották az irgalmasság cselekedeteit: örök tűz vár: „Távozzatok átkozottak…” (Mt 25,41). De akik felkészülten várták az Úr visszatértét: asztalhoz ülhetnek. (Lk 12,37)
III. Tanácsok Krisztus tanítványai számára
Kerülni: 1. A tobzódást. Amikor túlzásba viszünk valamit, az a tobzódás. Munkában: kerüljük a túlterhelést, elcsigázódást. Szórakozásban: éjszakába nyúló tévézés, számítógép-narkózis, házibulik hajnalig. Étkezésben: középpontban az evés-ivás. Adventhez szerény böjt is tartozik.
2. A mámort. Amikor a földi élvezeteket halmozzuk. Utcai plakát hirdeti: Mikulás éjszakáján hajnali kettőig tartó táncmulatság a kultúrteremben. Mi köze ennek a gyermek bensőséges Mikulás-várásához?
3. Az élet gondjait. Kerülni a túlzott aggodalmaskodásban való elmerülést. Főként a karácsonyi vásárlási láz őrületét mérsékelni! Paul Roth verse: „Mentsétek meg a karácsonyt!”
Gyakorolni: 1. A készületet. Szorongató érzés, amikor a diák kénytelen bevallani: „Tanár úr, nem készültem!” Még borzasztóbb érettségi előtt rájönni: nem vagyok felkészülve. Legtragikusabb az élet végén rájönni: nem állok készen a számadásra. Mert itt már nincs kisegítő kérdés, sem pótvizsga. Osztályismétlésre sincs lehetőség!
2. A virrasztást. A virrasztás nem azonos az álmatlansággal. Nem azt akarja Jézus, hogy forgolódjunk nyitott szemmel a párnán. Hanem, hogy éberek legyünk mint a kapuőrök, akiket nem tud meglepni a tolvaj. Cserkészjelszó: „Légy résen!” Mire? Minden jó megtételére… hibáid kerülésére… a kísértések legyőzésére.
3. Az imádkozást. Sok templomban karácsony előtt lelkigyakorlatot tartanak. Ha meg tudjuk oldani, vegyünk részt rajta. De mindenképpen biztosítsunk adventben elmélyedt órákat, imádságos perceket.
Lukács számára a fenyegető jelek is vigasztaló üzenetté válnak. Felcsillantják a reményt, hogy ez a történelem megújul. A Célnál Isten vár. A kereszténynek nem az a feladata, hogy elmeneküljön a szorongattatás elől, hanem hogy dolgozzék a világ megjavításán. A pesszimistáknak köztünk nincs helyük, mert az Úr közel van. Feladatainkat a családban és a társadalomban lendületesen kell végeznünk, mert az Úr közel van. Az őskeresztények nem féltek ettől a naptól. Várakozással néztek Krisztus eljövetelére: „A mi hazánk az égben van. Onnan várjuk Üdvözítő Urunkat” (Fil 3,20). Szent Pál szavaira emlékezzünk: „Testvérek! Örüljetek szüntelenül az Úrban! Ismét mondom: örüljetek! Tapasztalja meg minden ember a ti jóságtokat, mert az Úr közel van.” (Fil 4,4), Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír