2006. július 16., évközi 15. vasárnap „B” év

Minden ember számára öröm, ha felettesei megbíznak benne és fontos feladatra küldik. Már a gyermek is szívesen vállalja tanárának, cserkészparancsnokának megbízatását. Igyekszik vezetőjének tervét, módszerét átvenni.

Jézus munkatársára szent feladatot bízott. Elküldte őket prédikációs körútra. Kifejtette előttük módszerét. A mai apostolkodásnak is ezek az alaptulajdonságai: halljuk az Évközi 15. vasárnap Igeliturgiájában.

Apostolkodásunk Jézusi alapelvei

1. Legyen eszköztelen. „Ne vigyetek magatokkal pénzt az övetekben”. Külföldi útra induló turisták „költőpénzt” visznek. Pénzzel mindent meg lehet szerezni: élelmet, szállást, emléktárgyakat. Biztonságérzetet ad. Jézus ezt a bebiztosítottság érzését akarja elvonni. Amikor egy hajó veszélybe kerül a tengeren, a túlsúlyt bedobálják a vízbe. Csak azt vigyék, ami nem akadályozza a célbaérkezést. Ezért Jézus csak a létminimumot engedélyezi: ne legyen pénzük, váltóruhájuk, botjuk.

Éljék meg a kiszolgáltatottságot, védtelenséget. Pontosabban: bízzák rá magukat tökéletesen a Gondviselésre. Nem kínzásból, nem spártai keménységből, hanem az akadálytalan és gyors igehirdetés okából.

A háborúban a könnyűlovasság, a légi csatában a vadászgépek alkalmasabbak az eredményes hadviseléshez, mint a nehéz tűzőrség, páncélos osztag. Ez volt a mester stílusa is: pénz nélkül, hadsereg nélkül, evilági garanciák nélkül indult. És olyan barázdát vágott a történelembe, amelyet 2000 éve nem lehet betemetni. Legyen jelszavunk a modern ének: „Ne terheld a hátizsákod, hagyd a holmid, légy szabad…”

2. Épüljön a kényszerítés nélküli szabadságra. „Ahol nem fogadnak be, hagyjátok ott a várost.” Nem enged senkit lehengerelni, megagitálni. A kényszer, erőszak, zsarolás nem jézusi módszer. Õ maga is felkínálta az üdvösséget, felszólított a megtérésre, meghívott Isten Országába. De várta az ember szabad döntését. Neki csak olyan hívekben telik öröme, akik tudatosan, szabadon csatlakoznak hozzá – Apostolait is erre a módszerre tanítja. Ahol elzárkóznak az emberek, ott a tanítványok ne töltsék idejüket. Menjenek tovább. Van még elég hely, ahol befogadják őket.

Semmiképpen nem jézusi módszer a szekták erőszakos, agresszív térítése, lehengerlő stílusa. A mi módszerünk ne a vadászéhoz hasonlítson, aki célba veszi, üldözi áldozatát. Hanem a halászéhoz, aki szelíden hálójába vonzza a lelkeket.

3. Hitelesítsük a szeretet cselekedeteivel. „Gyógyítsátok a betegeket, szabadítsátok meg a megszállottakat.” A tanítványok küldetéséhez az igehirdetés mellett hozzátartozik a gyógyító és megszabadító tevékenység. Vagyis a cselekvő szeretet. Pl.: Ifjúsági hittancsoport a szeretetről tartott vitaestet. Közben üdítő, kávé, ropizás. Búcsúzás előtt egy nagylány felvetette: mossuk el a csészéket és söpörjünk fel, ne kelljen a sekrestyés nővérnek. De akkor hirtelen, nagyon sürgősen mindenkinek haza kellett mennie. A munka maradt. Hát a szeretetről lehet szépeket mondani, de fontosabb megvalósítani. Akik így próbálnak „apostolkodni”, lehet, hogy látszatsikereket elérnek, de Jézus Egyházának ügyét nem viszik előre.

Pozitív példa: Lieger bíboros, montreali érsek, a Vatikáni Zsinat után lemondott, és a kameruni leprás gyermekek közé ment. VI. Pálnak így indokolta: „A Zsinaton sokat beszéltünk a szegények egyházáról. Csak akkor érzem hitelesnek, ha az esélytelenek szolgálatát vállaljuk.”

A jövő évi budapesti városmisszióra már kezdünk készülni. Átütő eredményt várunk tőle. A magyar egyház hatalmas sansza lehet ez. De fennáll a veszély, hogy elvétjük a lehetőséget. Tanulmányozzuk a mai evangélium üzenetét, ismerjük meg Jézus módszerét, építsük krisztusi elvekre apostoli munkánkat. Izajás lelkületével készségesen vállalkozzunk a hívásra: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!” (Iz. 6,8). Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír