2006. június 25., évközi 12. vasárnap „B” év

Kirkegaard, dán filozófus (1813-1855) gondolatai indították el az egzisztencializmust. Ennek kiindulópontja: a modern ember alapélménye a félelem, szorongás, az aggodalom. Az egzisztencializmus azonban csak diagnosztizálja a tényt, de nem tud rá hatásos terápiát ajánlani. Az evangélium viszont nemcsak bemutatja a veszélyhelyzetet, hanem elénk tárja legyőzésének útját is. Ez az évközi 12. vasárnap miséjének témája.

I. A félelem okai. Mitől félünk? 2000 évvel ezelőtt az apostolok a vihartól rettegtek. Az elemek tombolásától. A széltől és a tajtékzó hullámoktól.

A természeti katasztrófák ma is félelmet keltenek. De azért a földrengés, árvíz, hegyomlás és bányarobbanás megfékezésében sokat fejlődött az ember. Hanem a lelki okokra visszavezethető félelmek inkább növekedtek az évszázadok folyamán. Melyek ezek a pszichés félelmek?

Életünk első felét inkább az életfélelem szorongatja. Csecsemőkorunkban féltünk minden idegen arctól… az elhagyástól… a sötéttől… zajtól. Iskoláskorban a rossz jegytől, meg a büntetéstől. A kamasz szorong, hogy rátalál-e önmagára. Lehet-e az, amivé lenni szeretne, azé lehet-e, akit szeret. És a két rém: a sikertelenségtől és a szeretethiány miatti félelem Életünk második felét pedig beárnyékolja a betegségtől… a fájdalomtól… és a kikerülhetetlen végtől való félelem. Valóban alapélmény a félelem!

II. A megszabadulás útja. Hogyan küzdhetjük le a félelmünket?

1. A pszichológia tanácsai:
a.) Elfogadás: Alázatosan tudomásul kell vennünk, hogy a félelem hozzátartozik az élethez. Nem szabad túlságosan félni a félelemtől, mert annál makacsabbul kínoz. Egy kisfiú a hittanórán nagyon frappánsan ezt így fogalmazta meg: „Nem szabad bepánikolni!”
b.) Helytállás: Feladatainkat a viharban is teljesítenünk kell! Az apostolok, ha féltek is, azért az evezőket keményen markolták, a vitorlaköteleket forgatták, a kormánylapátot irányították, a vizet merítgették. Nekünk is a vihar közepette is helyt kell állnunk!
c.) Elmondás: Bizalmas körben merjük feltárni szorongásunkat szüleink, barátaink, lelkiatyánk előtt. Megkönnyebbülünk, a feszültség oldódik.
d.) Szembefordulás: Kisfiú futott a kutya elől. Hirtelen megfordult, leguggolt és ráugatott a kutyára. Az vakkantott és eloldalgott. Az ember a történelem folyamán mindig így tett: ha villám csapott a fába, odakúszott, elleste titkát és befogta melegítésre. Félt a betegségtől és a kitenyésztett ellenbaktérium szérumát magába oltotta.

2. Az evangélium üzenete:
a.) Tudatosítjuk Jézus hatalmát: „A tomboló elemeket lába alá parancsoló Jézus úgy cselekszik, mint a Teremtő, aki szavával szétválasztja a tengert és a szárazföldet. Úgy mutatkozik be, mint Jahve, aki utat nyit a Vörös tengeren a népnek.” (Sulyok Elemér)
Xerxes ezer rabszolgával korbácsoltatta meg a tengert, amikor hajóhada a vihar miatt a kikötőben vesztegelt. De hiába! Jézus egy szavával tette!
b.) Erősítsük bizalmunkat Istenben.
Négyéves gyerek a Körúton belekapaszkodik szülei kezébe és szaltózik. Nem izgatta, mi lesz, ha a világ fejetetején áll, nem kérdezte meg: elég erősek vagytok-e, nem kötött életbiztosítást. Csak egyet tudott: szülei szeretik és ő megbízhat bennük. Babits: Ádáz kutyájá-nak mondja: „Bárcsak én is bizalommal tudnék megpihenni Annál, aki velem játszik…”

Valaki megszámolta: a Szentírásban 365-ször fordul elő a kifejezés: „Ne féljetek! Bátorság! Bízzatok!” Mintha csak azért lenne, hogy az év minden napjára jusson. Hogy ne legyen egy nap sem, amikor Jézus erősítő szava nem jut el hozzánk.

Jegyesek gyakran kívánják, hogy esküvőjükön hangozzék el: „Jézus Szíve szeretlek én, Segíts át az élet tengerén!” Ez feloldja félelmüket. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír