2006. június 4., pünkösdvasárnap „B” év

Egy fiatal költő bemutatta versét Babitsnak. Válasz?: „Szép, színes, gördülékeny. De van egy hibája: nem vers!” – Miért? – kérdezte sértődötten. – „Ha ezt nekem magyaráznom kell, akkor Ön nem költő. Vagy érzi, vagy úgyis hiába magyarázom, hogy ihlet, lélek nélkül nem vers a vers.”

Így vagyunk az Egyházzal is. Lehet benne nyüzsgés, mozgás, szervezés, körülötte ünneplés. De ha nem a Szentlélek munkálkodik benne, akkor az csak intézmény. Amint a versnek van egy titka, úgy az Egyházat is egy Személy teheti Egyházzá: a Szentlélek!

De Szentlélek nélkül a keresztény ember nem keresztény! Lukács az első Pünkösd leírásában megfogalmazza, hogyan nyerhetjük el mi a Szentlelket.

Hogyan nyerhetjük el a Szentlelket?

1. Egyetértésben várni. „Együtt voltak valamennyien ugyanazon a helyen egy szívvel-lélekkel” (ApCsel 1,13). El tudjuk képzelni, mit jelent az: 120 ember egy akarattal? Férfiak, nők, fiatalok, öregek, apostolok és világiak egyet akarnak! Ez már a Szentlélek csodája! Hogy Péter megértette Jánost, Jakab Fülöpöt, a halászok az egyetemi tanárokat, a szamaritánusok a zsidókat, a szegények a gazdagokat!

Az egyesítő erő ma is a Szentlélek legnagyobb csodája! Ha a magyar megérti a nem-magyart, a gyermek a szüleit, a férj a feleséget, a nagyszülő az unokát! – Ha van valami, amiért nekünk imádkozni kell, akkor ez az, hogy Isten Szent lelke úgy áradjon szét, hogy az ember megértse az embert! És az egyházközségben is egyet értsen pap és világi, munkatárs és munkatárs. – Valamikor Bábelnél összezavarodtak a nyelvek. Pünkösdkor ellen-Bábel történt: a Szentlélek hatására kezdték érteni egymást. Adyval kérjük: „Legyen új értelme a magyar igéknek”. (Fölszállott)

2. Állhatatosan várni. „Miközben állhatatosan imádkoztak, elteltek Szentlélekkel” (ApCsel 1,14). Nem szabad belefáradni a Szentlélek várásába. Hívni kell, szólítgatni. Akkor váratlanul betölt.

Pilinszky novellájában nővére nehéz felfogású kisfiáról ír, akit az egész család kitartó türelemmel instruált látszólag céltalan ismételgetésekkel éjszakákon át. S a gyerek egyszer csak mindent elmondott, amit addig tanult. Úgy járt, mint a Debreceni Állatkertben otthagyott buta cirkuszi oroszlán, aki egy évi késéssel a látogatók ámulatára ragyogóan végezte artista gyakorlatait. Tanulság: ne keseredjünk el az állhatatos várakozás miatt: ami késik, nem múlik! (Pilinszky: Hiábavaló volt?) – Az emberi lélek csendjébe is az állhatatos várakozás után néha így tör be váratlanul a Szentlélek megvalósító kegyelme.

3. Az égből várni. „Hirtelen zaj támadt az égből” (ApCsel 2,2) Tehát felülről! A pünkösdi Lelket nem lehet alulról várni, a Földből kicsiholni. Az ún. pünkösdista lelket ki lehet préselni. Egy ügyes szónok, zenész el tudja érni, hogy 20 perc után mindenki lelkesedik, ugrál, extázisba jön. De ez pszichés jelenség, tömegszuggesztió. Ezzel szemben a „pünkösdi lélek” felülről való. Istentől. Mi ezt várjuk! (Gyökössy)

4. Ráhangolódással várni. „A Szentlélek betöltötte a házat, ahol ültek” (ApCsel 2,3). Nem térdeltek. Semmiféle szent helyzetben nem voltak. Ültek. Ráhangolódtak a Szentlélekre.

Ahhoz, hogy Isten nagy dolgai elérjenek szívünkhöz, szükség van az odaülésre, ráhangolódásra. – Nem kell mindig nyüzsögni, szaladgálni, szervezni. Befelé kell nézni, csöndben, elmélyülten, szinte passzíve ráhangolódással várakozni. De az érzékeny antennát ki kell húzni, a hullámhosszra rá kell állni.

Ha kinyitom a rádiómat és az nem szól, nem mondhatom: „nincs adás”. Adás van. Ha mégsem szól, annak egy magyarázata lehet: „a hiba az én készülékemben van”. Ha úgy érzem, a Szentlélek nem tölt el, annak oka bennem van. Kérjem: testvéreimmel egyetértésben… állhatatosan… az égből… és ráhangolódva… s azzal a hittel, hogy már előre meg is köszönöm – akkor biztosan elnyerem. „Bármit kértek az Atyától az én nevemben – elsősorban a Szentlelket – megadom nektek”!

Hajnal Róbert/Magyar Kurír