2006. május 14., húsvét 5. vasárnapja, „B” év

A szőlővessző sorsa és feladata

A Föld ellipszis pályán kering a Nap körül. Néha napközelben, máskor naptávolban. Ha egyszer „megőrülne” és el akarna szakadni a Naptól, kirepülne a világűrbe és kihűlne. – Ilyen elválaszthatatlan kapcsolatban kell maradnia az Egyháznak és minden keresztény hívőnek is Krisztussal. Ezt a gondolatot világítja meg az Úr utolsó vacsorai példabeszédében a szőlőtőkéről és a szőlővesszőkről. – Szavait nem a zsidókhoz, a tömeghez, hanem apostolaihoz intézte. Ezért nagyon nekünk szól. (Gyökössy Endre kommentárja szerint két lehetőség áll előttünk: „az Isteni Szőlősgazda vagy lemetsz, vagy megmetsz minket”.)

I. Akiket lemetsz

1. Akik nem hoznak gyümölcsöt az apostolkodásban. Azt gondolják, a hit terjesztése nem az ő dolguk. A missziós szellem hiányzik belőlük. Hogy családtagjaik vallásosak-e, szomszédaik hisznek-e, osztálytársaik járnak-e hittanra, hogy az Egyház ügye előrehalad-e, hidegen hagyja őket. Terméketlen szőlővesszők. Sorsuk a „lemetszés”.

Ne feledjük: a Zsinat szerint minden keresztény: misszionárius… hazánkban meghirdették a „missziós évet” … készülünk a „városmisszióra”. Ne legyünk „parazitái” az Egyháznak, akik csak élvezik előnyeit. Legyünk „fogaskerekű vasutak”, akik hegymenetben fogyasztják az áramot, lejtmenetben rádolgoznak a felső vezetékre.

2. Akik gyümölcstelenek saját lelki életükben. Nem gyakorolják az erényeket, nem végeznek jócselekedeteket, lanyhák. A langyosságot megrója a Jelenések könyvének Krisztusa: „Bár volnál hideg, vagy meleg…” (Jel 3,14–16), Sík Sándor azért imádkozik: Ments meg, Uram, a szürkeségtől!

II. Akiket megmetsz

Vannak szőlővesszők, amelyek gyümölcsöt hoznak. Mit tesz ezekkel a szőlősgazda? Megmetszi. Ez éltető tisztogatás a több és jobb fürt érdekében. Ha beszélni tudnának, bizonyára jajonganának: „Miért bántasz?”, „Ne nyúlj hozzánk!”, „Fáj a késed”, Ezt érdemeljük tőled?”

A magunk nyelvén ezt így szoktuk mondani: „Miért engedi meg az Isten a jók szenvedését?” – Ha valaki megérti a szőlő-hasonlatot, akkor megsejti a szenvedés értelmét.

Tóth Árpád ezt az evangéliumi részletet elmélkedte át és fogalmazta meg jézusi üzenetét:
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert amíg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
(Isten oltókése)

Az Egyház történelme során sok tételt átértékelt, megváltoztatott (például a kamatszedésről, a nemzeti nyelvről a liturgiában). De soha pápának, zsinatnak eszébe nem jutott, hogy a Krisztussal való kapcsolatát megszakítsa. Abban a pillanatban megszűnnék létjogosultsága. Krisztus nélkül nincs Egyház! Sem egyéni keresztény életszentség! „Nálam nélkül semmit sem tehettek”. De ennek kiegészítő mondatát sem szabad elfelejteni: „Velem viszont mindent megtehettek”. – Ha eddig terméketlenek voltunk az apostolkodásban és a jellemformálásban, vagy lázadtunk a szenvedéssel megtisztító Szőlősgazda ellen, de most Krisztus kegyelmével vágunk bele a megújulásba, biztos a győzelmünk! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír