2006. május 7., húsvét 4. vasárnapja, „B” év

Ki a pap?

Peter Jakobs amerikai papot hároméves korában választás elé állította nagyapja: egy üveg whisky, egy dollár, meg egy Biblia között kellett döntenie. Zsidó rabbi nagyapja kijelentette: ha a whiskyhez nyúl, részeg garázda lesz, ha a dollárhoz, üzletember, ha a Szentíráshoz, ő is rabbi lesz. – Peter mindhármat felnyalábolta. A nagyapa felkiáltott: „Úristen! Ebből a gyerekből katolikus pap lesz!” Így is történt, ma is él New Yorkban. (RTV Újság, 1978. 01.09.)

Ki hát a katolikus pap? Aki nem veti meg az életörömöket, árulja természetfeletti portékáját és mindezt vallási mázzal leönti? Ma Jó Pásztor vasárnapján az Egyház a papi hivatásról elmélkedik.

I. Ki nem a pap?

Nem orvos. Nem ért az anatómiához, sem a gyógyításhoz. Mégis gyakran hívják beteghez. Olyankor is, amikor az orvos kijelenti: „Nekem már nincs dolgom vele.” – Tehát mégis orvos, a lélek orvosa!

Nem mérnök. Nem tervez házakat, nem konstruál gépeket. Mégis hasonlít munkája a hídmérnökséghez: ég és föld közé épít hidat. – Tehát mégis mérnök, a természetfeletti élet hídjának mérnöke!

Nem ügyvéd. Nem ismeri a BTK paragrafusait. Mégis azt írja Szent Pál: „Minden főpap az emberek képviseletére van rendelve Isten előtti ügyekben” (Zsid 5,1) – Tehát mégis ügyvéd, az emberek ügyének képviselője Isten előtt!

Nem tanító. Nem hivatása a képletek levezetése, fizikai törvények magyarázása. – Mégis elmondhatja magáról: „Én egész népemet fogom / Nem középiskolás fokon Taní-tani” (József Attila: Születésnapra) – Tehát mégis tanító. Katedrája a szószék, és tantárgya az Isten!

Ezekkel az emberi kategóriákkal alig lehet megközelíteni a papot. Körülírják munkakörét, de nem mutatják hivatásának igazi lényegét.

II. Ki is voltaképpen a pap?

1. Isten embere. Napjainkban a technikai civilizáció, a társadalmi élet, a szórakoztatóipar stb. tökéletesen istenmentes lett. Az Úr azt mondja Ezekielnek: „Elküldelek a lázadó néphez. Meghallgatnak-e vagy sem, nem tudom. De tudniok kell: Isten embere él közöttünk.” Ez a pap. Akit Isten elküldött, hogy puszta jelenlétével igazolja Istent. Amikor a világ azt hirdeti: „Isten meghalt”, a pap azt mondja: „Uraim! Puszta jelenlétem bizonyítja, hogy Isten él!” Nem lehet agyonhallgatni.

2. Krisztus hordozója. Szent Kristóf a legenda szerint vállán hordozta a gyermek Jézust. A pap nem a hátán, hanem a személyiségében hordozza. Követi Mesterét, a Jó Pásztort. Olyan akar lenni, amilyennek a mai evangélium lefesti: ismeri övéit, utánukmegy, bekötözi, táplálja őket.

3. A Szentlélek antennája. Mint az antenna, fölfogja Isten sugallatát és sugározza tovább. A Szentléleknek kell áradnia minden szavából. Akkor szól, és azt mondja, amit a Lélek sugall. Mint az apostolok: először elteltek Szentlélekkel, utána kezdtek szólni. (ApCsel 2,4). A pap feladata: belelehelni a lelket a családokba, otthonokba, kultúrákba. Belelehelni az örömöt, a békét, a bizalmat, a reményt.

A hívek feladata a pap felé: Imádkozni értük. Alájuk állni, karjukat magasra emelni, mint Áron és Húr Mózesét az amalekiták feletti győzelemért. Ha hív valakit az Úr: vállalni a szólítást Sámuel lelkületével: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Kir 3,10.) Nem állni eléjük emberfeletti igényekkel: elégedjünk meg, ha „csak” jó pásztorok akarnak lenni. Segíteni őket lelkipásztori munkájukban. Egy édesanya kisgyermeke kezébe piros rózsát adva fölemelte a Krisztus-szoborhoz, hogy tegye az Úr kezébe. Legyenek szülők, akik gyermekeik élő, piros szívét emelik fel és teszik Krisztus kezébe, legyenek Isten emberei, Krisztus hordozói, a Szentlélek antennái! Aratás Ura! Küldj munkásokat aratásodba! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír