2006. november 12., évközi 32. vasárnap, „B” év

Festőművészek gyakran alkalmazzák munkájuk folyamán a kontraszthatás törvényét. Minél inkább ki akarnak emelni képeiken egy-egy fontos részletet, annál sötétebb háttérbe állítják. Szent Márk is szívesen szerkeszti mondanivalóját ennek az elvnek az alkalmazásával. Az évközi 32. vasárnap evangéliumi részletében – hogy jobban kiemelje az igaz vallásosság egyik fontos tulajdonságát, a nagylelkűséget – háttérnek mögé állítja az álvallásosság ellentétpárját, a kicsinyességet. A mai templombajárók is magukra ismerhetnek valamelyik típusban.

I. A taszító álvallásosság

A Mester három taszító vonást rajzol meg az írástudó alakjában:
1. A dicsőség-vágyát kifogásolja. Az írástudók díszes ruhadarabokat hordtak, hosszú köntösben jártak, feltűnően viselkedtek. Szívós törekvésük volt, hogy felhívják magukra a figyelmet. Becsvágyuk kielégítésére mutogatták magukat nyilvános tereken. Kierőszakolták az elismerést. Jogosnak érezték a megsüvegelést a törvények látszólagos betartása miatt. „Vegyék már észre mások is buzgóságunkat, és dicsérjenek meg érte!” – hirdették viselkedésükkel.
2. A kapzsiságot, az antiszociális magatartást. Azt mondja róluk: „Felélik az özvegyek vagyonát.” Az írástudók a beszolgáltatási törvények precíz betartása miatt ténylegesen elszegényedtek. De ebből tőkét akartak kovácsolni maguknak. Szegénységüket hangoztatva kiálltak az utcasarokra és várták a jószívű adakozók adományait. A fő adakozók persze elsősorban a szegények és özvegyek voltak. Ily módon busás gazdagságra tettek szert. Jámborságukat gazdagodásuk forrásává tették.
3. Látszatvallásosságukat is megrótta. „Színleg nagyokat imádkoznak” – jelenti ki Jézus. Mások előtt fitogtatják buzgóságukat, de ez csak formalista gyakorlat, színjátszás.

Az Isten közelében élő embereknek ezek a hibái látszólag kicsinyek. Az átlagember nem is nagyon veszi észre őket. Jézus azonban szigorú ítéletet mond. Mert ezek a bűnök alattomosak és veszélyesebbek a nagy gonoszságoknál. Vegyünk egy példát: árokparton a bogáncsok nagyra nőnek. Embermagasságúra néha. De nem sok kárt tesznek. S egy kicsit még szépek is. Virágoskertben legfeljebb tyúkhúr nő. Ezt alig lehet észrevenni. De ez rendkívül ravasz gyom, befonja a növényeket, rátekerődik a virág szárára. Tetejében még nem is szép. A hamisan vallásos ember bűnei is ilyenek. Nehéz észrevenni. Ravaszok, behálózzák az erényeket, kiszívják erejüket. Kompromittálják a vallást a nem hívők előtt. Óvakodjunk a hiú dicsőséghajhászástól, öntetszelgéstől, pózolástól. Kerüljük mások kihasználását, a rejtett anyagiasságot, tiszteletdíjak hajszolását. Meneküljünk az álvallásosságtól.

II. A hiteles vallásosság

Az evangélista nem reked meg a sötét háttér megfestésénél. Csak sötét háttérként mutatja be, hogy annál inkább előcsillanjon a hiteles életszentség. Ezt a szegény özvegy képviseli. Õ kiérdemli Jézus őszinte elismerését.

Milyen az igazi hívő magatartás?
1. Megtalálható benne a jó szándék. Cselekedete nem nagy, a perselybe dobott pénze nem sok, de a jó szándéka vitán felül áll. Isten pedig a szíveket vizsgálja, nem az eredményt.
2. A Gondviselésbe vetett hite határtalan. Lemond minden emberi támaszról. Nem tudja, másnap miből fog élni. Feltétlen odaadással ráhagyatkozik Istenre.
3. Legvonzóbb tulajdonsága: nagylelkűsége. „Mindenét odaadta. Egész megélhetését.” Fenntartás nélkül, méricskélés nélkül, mellékszándék nélkül. Ez a nagylelkűség a legtisztább elismerésre készteti Jézust.

A hiteles vallásosság legfőbb jellemzői kiolvashatók a szegény özvegy példájából. Vezérelje cselekedeteinket jó szándék. A megoldhatatlannak tűnő helyzetekben tegyük sorsunkat, jövőnket Isten kezébe. Alakítsuk ki magunkban a nagylelkűség erényét. Ez nem attól függ, mennyit birtokolunk, hanem hogy milyen szívvel adjuk.

Szent Pál azt írja: „Isten az egyszerűeket választotta ki, hogy megszégyenítse az előkelőket. A semminek látszókat, hogy megszégyenítse azokat, akik valakinek akarnak látszani.”

Ne szégyelljünk hát ma egy ráncos arcú, kopottruhás, szegény özvegytől tanulni. Az imponáló emberi nagyság vonásai leolvashatók alakjáról. Adjuk oda magunkat egészen és visszavonhatatlanul Istennek. Urunk, taníts meg minket a szegénység gazdagságára!

Ámen

Hajnal Róbert/Magyar Kurír