2006. november 26., Krisztus Király ünnepe

A lelkek üdvét szolgáló király

Sokak számára a „Krisztus Király” kifejezés ellenszenves. Ha Krisztus királysága csak abban áll, hogy parancsolgat, alattvalóitól hódolatot kíván és megbünteti a lázadókat, akkor érthető, hogy az ember viszolyog a címtől is. A mai Evangélium ezzel szemben egy olyan Krisztus Királyt mutat be, aki nem uralkodni kíván, hanem szolgálni a lelkeket, aki szerepéből soha ki nem esik és aki a hatalmasok előtt sem árulja el hivatását. Ez a lelkek üdvét szolgáló Krisztus Király tud ma is imponáló eszménykép lenni.

I. A lelkek üdvét mindhalálig szolgáló Krisztus
Elfogatása után ott állt Pilátus bírói széke előtt az Úr. Befejezéséhez közeledett a pere. Az utcáról felhangzott a kiáltás: „Ez az ember messiás-királynak mondja magát!” Pilátus megrettenve szegezte neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”

Jézus saját ügyéről megfeledkezik. Elfelejt védekezni is. De egy dologról nem feledkezik meg: Pilátus lelkéről. Úgy lép eléje, mint aki felkínálja számára az üdvösséget. Jézus érzi, hogy ez előtt az ember előtt is köteles megfogalmazni az igazságot. Õt is meg kell hívni az üdvösségre.

Pilátus észre is veszi, hogy nem egy mentegetőző vádlottal áll szemben, hanem olyan személlyel, aki az utolsó pillanatig komolyan veszi küldetését. Még bírájára is úgy tekint, mint akinek lelke veszélyben van és most felkínálja neki az utolsó lehetőséget is az üdvözítésre.

Az életben nincsenek véletlenek! Jézus úgy intézte, hogy ha már Pilátus maga nem kereste fel őt, legalább most, egy nappal halála előtt legyen alkalmas találkozni vele. Mert az Úrnak célja volt a római helytartóval. Nem akarta engedni, hogy elvesszen. Felkínálta neki Isten országába való belépését.

Testvér! Mindegy, hogy hogyan kerültél kapcsolatba Krisztussal. Keresztény családban nőttél fel, barátod hívott a templomba, vagy véletlenül vetődtél a plébániára? A lényeg az, hogy most itt állsz Krisztus színe előtt. Õ mindenkiről elfeledkezik, egyedül a te lelked ügye fontos számára. Téged hív meg országába, neked kínálja fel barátságát és az üdvösséget.

Jaj, nehogy elvétsd a vele való találkozást! Teljesítsd egy kiváló lelki vezető tanácsát. Amikor látta, hogy a lelkigyakorlatozó kispapok tömérdek jó feltételt írnak fel maguknak, figyelmeztette őket: „Tisztelendő Urak! Ne tegyenek sok jó feltételt. Úgysem fogják teljesíteni. Egyet határozzanak el: Nem akarom elvéteni a Krisztussal való találkozást!”

II. Krisztus Király soha nem esik ki szerepéből
Az egyik faluban passió-játékot adtak elő a lakosok. A Jézus-szerep a falu molnárára esett. Vállalta a keresztre kötözést. Némán hallgatta a bibliai vádakat: „Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak…, le akarja rombolni a templomot…, föllázítja az országot…” A főszereplő némán hallgatta. De azután a szomszéd falu molnárja fölkiáltott hozzá: „Te liszt-tolvaj!” Erre éktelen haragra gerjedt, és leszólt: „Megállj, te szélhámos. Ha innét lekerülök, ezt megkeserülöd!” A színész kiesett szerepéből. Nem úgy viselkedett, mint a passió Jézusa, hanem mint a falu megvádolt molnárja. A művész kiesett szerepéből, mert művész! De Jézus nem színpadi előadó! Õ nem magára öltött egy szerepet, felvett egy maszkot. Õ azonosult a feladatával. Ezért a legrendkívülibb esetben is úgy viselkedett, mint az örök élet királya. Õ nem attól király, hogy aranykorona van a fején, vagy töviskorona, hogy bíborpalást borítja vállát, vagy gúnyköpeny, hogy aranyból készült jogara, vagy nádból. Õt e lelkek iránti szomjúság vezeti minden cselekedetében. Ezért aggódik Pilátus lelkéért.
Légy te is azonos önmagaddal! Tudat alatt is keresztény legyél! Álmodban is imádkozz, ne káromkodj! Ne mondd az egyszeri pappal: „ De jó civilben lenni. Most nem kell példát adni! Fölszabadultam gátlásaimtól!”

Nem lehet vasárnap délelőtt a templomban énekelni, este meg a diszkóban szeretkezni. A misén megáldozni, otthon meg összeveszni házastársammal. Az oltárnál felolvasni Isten igéjét, a munkahelyen pedig megtagadni hitedet. De ebből nem az következik, hogy ne áldozz, ne járj misére, ne imádkozd a Miatyánkot, hanem hogy élj szerinte. Azonosulj hivatásoddal!

Svájcban a Vierwaldstätti tó partján emelkedik a 2000 méternél magasabb Pilátus-hegység. Honnan kapta ezt a nevet? A legenda szerint Jézus keresztre feszítése után rémes látomások gyötörték a helytartót. Folyton maga előtt látta a töviskoronás Krisztust. Idegenbe menekült, de a véres Krisztus-kép mindenüvé követte. Félőrülten jutott el a Vierwaldstätti tó partjára. Belevetette magát a vízbe. Bele is fulladt, de még a tó is kidobta magából a partra és a természet rémes nagy kőkoporsót gördített föléje, mint valami örök figyelmeztető emléket. Ez ma a Pilátus-hegy.

Legenda! De ezt Josephus Flavius és Eusebius történetíróktól tudjuk, hogy a karriert, az előmenetelt, a boldogságot – amit Krisztus feláldozása árán is hajszolt – nem találta meg. Három évvel később Tiberius császár magához rendelte számadásra. Utódja, Caligula alatt kegyvesztett lett és maga vetett véget életének.

Nem érdemes hát a lelkiismereten erőszakot venni, a felkínált lehetőséget makacsul visszautasítani, földi értékekért a hitet megtagadni.

Pilátustól elítélt Krisztus Király! Nem felejtem szavaidat: „Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt. Aki megvall ez emberek előtt, én is magaménak vallom mennyei Atyám előtt!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír