2006. október 15., évközi 28. vasárnap „B” év

Az anyagi javak használata
Egyszer Assisi Szent Ferenc meglátogatta a pápát. A pápa megmutatta neki a vatikáni kincstárat és azt mondta: „Látod, Ferenc, én már nem mondhatom, amit Péter apostol mondott a bénának: aranyam, ezüstöm nincs…” Ferenc: „Úgy van, Atyám. És ezért nem is folytathatod: Kelj föl és járj!” A mai vasárnap olvasmányai a gazdagság és szegénység kérdésével foglalkoznak. Pontosabban arra felelnek: hogyan kell az anyagi javakat krisztusi szellemben használni. Szent Ferenc szavai Jézus tanítását erősítik: a kincsben bízónak nehéz csodát tenni a földön és eljutni az égbe.

Az evangélium tükrében foglaljuk össze Krisztus tanításának alapelveit az anyagi javakra vonatkozólag:

Az anyagi javak
1. Jézus nem ítélte el a pénzt, az anyagiakat. A tehetős fiatalemberre nem szórt átkot. A vagyont, a birtokot, a kényelmet, még a luxust sem kárhoztatta. Nem úgy beszélt, mint a manicheusok. Nem adott 11. parancsolatot: „Vesd meg az anyagiakat!”

2. Jézus biztosította magának és övéinek az anyagiakat. Gondoskodott önmagáról: Nem táplálkozott sáskákkal és erdei vadmézzel, mint Keresztelő János. Ruhája nem készült teveszőrből, mint a pusztai prófétáknak. Elfogadta, hogy jómódú asszonyok vagyonukból gondoskodjanak róla. Nem utasította vissza a lakomára való meghívást. Az apostoloknak közös erszényük volt és abból futotta, hogy abból időnként a szegényeknek is adjanak. Gondoskodott róluk prédikáló körútjukon is. Olyannyira, hogy az utolsó vacsorán rákérdezhetett: „amikor erszény, saru és táska nélkül küldtelek, szenvedtetek-e valamiben hiányt?” És ők joggal felelhették: „Semmiben, Uram!”

3. Óvott az öncélú gyűjtéstől. Tanítása szerint: az anyagi javak eszközök. Arra szolgálnak, hogy szebbé, könnyebbé, elviselhetőbbé tegyék az életet. Hogy segítségükkel az erkölcsi, szellemi, lelki kincsekből minél több jusson az embereknek és saját magának. De még inkább másoknak. Hogy használni tudjunk velük.

4. Felhívta a figyelmet a gazdagság veszélyeire. a) Elvonja figyelmünket az Istenről…. Pl. egy okos apa papírlapot vett a kezébe és ráírta: Isten. Megkérdezte fiát: Mit látsz? – Azt, hogy Isten. Ráhelyezett egy kerek 10 Ft-ost. Most mit látsz? – faggatta. Istenből már jóval kevesebbet. Rátett egy papír 20 000-est. Most már nem látom az Istent – mondta a fiú. Ezt jól jegyezd meg: Ha egyszer sok pénzed lesz, nehogy eltűnjék életedből az Isten. b) Elvonja figyelmünket a lelki életről. Kosztolányi: „Boldog, szomorú dalában” a költő lázálmából feleszmélve, kotorászva keresgél és megdöbbenve kell bevallania: „Mert nincs meg a kincs, amire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok a világban, s már nem vagyok otthon az égben.” Az anyagiakat hajszolónak néha rámegy a családi békéje, az idegek nyugalma, a szív egészsége, a gyermekekkel való foglalkozása. c) Elvonja a figyelmet az embertársról. Pl. egy szívtelen gazdagot így oktatott ki a barátja: Nézz ki az ablakon. Mit látsz az üvegen keresztül? – Sok-sok embert. Most nézz a tükrödbe. Mit látsz? Csak magamat. Látod, az ezüstréteg, amely rá van foncsorozva, eltakarja embertársaidat. Az ezüst nem engedi, hogy másokat is megláss. d) Az anyagaikból legyünk szolgálatára másoknak. Lelki szegény lehet az is, aki eladja autóját és árát szétosztja a szegények között. De az is, aki hozza-viszi a mozgássérült embereket. Szép dolgot tesz, aki elosztogatja holmiját, de az is, aki szívesen kölcsönzi társainak.

Foucauld atya követői, a „Kis testvérek”, fizikai munkán dolgoznak, a város legszegényebb negyedébe költöznek, egyszerű ruhában járnak. Nem akarnak semmit sem gyűjteni, semmi eredményt elérni. Nem csinálnak hírverést maguknak. Nem hirdetik az evangéliumot, hanem élik. Nincs semmijük, mégis nagyon boldogok. Mosolygósak, vidámak, derűsek. Az Egyház jelei! Megvalósítják Jézus szavait: „Nem kincseket, gyűjtenek, hanem istenben gazdagodnak.”

Ne terheld a hátizsákod, hagyd a holmid, légy szabad!
Mezítláb is célba érhetsz, sose áruld önmagad!
Ne izgasson, hogyha másnak négy kerékkel több jutott,
Talán épp a Jaguárban ülnek lelki koldusok.
Rá se ránts, ne törj le pajtás, mindig csak dalolva járj,
Nevess, ha száz gond bánt, félni mindig nem lehet,
Kívül hordd a szívedet, megér ennyit a világ!
Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír