2006. október 22., évközi 29. vasárnap „B” év

A szolgáló Jézus

„Ki az ember?” A történelem folyamán erre a kérdésre a legellentétesebb válaszokat adták már: a római császárok Isten leszármazottainak, az egyiptomi fáraók földre szállt isteneknek tartották magukat. Ezzel szemben a koncentrációs táborban az ember nevét is eltörölték egy ötjegyű számmal helyettesítve. Ha megkérdezed a Bibliát: a teremtés koronája, akinek uralkodnia kell az egész anyagvilág felett. Az ember azonban esztelen gőgjében hatalmát zsarnoki módon ki akarja terjeszteni embertársai fölé is. Az egész történelem az elnyomás, az uralkodás végeláthatatlan láncolata. Így próbál az ember naggyá lenni. – Jézus lerántja a leplet a zsarnokságról és figyelmezteti apostolait: „Közöttetek ez ne így legyen!” A mai evangélium alapján gondolkodjunk el e két kérdésről:

I. A naggyálevés tévútjai

1. Az apostolok sem tudták függetleníteni magukat a hatalom kísértésétől. A Zebedeus testvérek Jézus pecsétjét akarták uralkodási törekvésükre ráüttetni. A Mester megrótta őket és ráirányította figyelmüket a szolgálat szellemére.
2. A magyar történelemben is kevesen voltak a Rákócziak, Zrínyiek, Széchenyiek, akik félre tudták tenni egyéni érdekeiket és egyedül nemzetük felemelkedését tűzték célul maguk elé.
3. A világtörténelem sem bővelkedik Gandhikban és Kennedykben, akik életüket váltságul adták népükért.
4. A középkori Egyházat is megkísértette a naggyálevés hamis útja, dirigálni akart államnak, társadalomnak, tudománynak, uralkodóknak.
5. A II. Vatikáni Zsinat a megújhodás alapelvévé tette, hogy az Egyház térjen vissza a szolgálat szelleméhez.

II. A Jézus szerinti igazi nagyság útja

„Aki közületek ki akar tűnni, legyen a többiek szolgája”. „Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”. Az eredeti görög szó az első mondatban: „diakonosz” – asztalnál felszolgáló. A másodikban: „dulosz”, ami rabszolgát jelent. A kétféle szóhasználattal az evangélista fokozni akarja a kijelentés komolyságát: Isten országában a szolgálatnak a teljes életodaadásig kell mennie. Ezt tette Szent Maximilián Kolbe: élete feláldozásával volt képes a halálraítélt őrmester, Gajowniczek életének megmentésére. Kalkuttai Teréz anya Szeretet Misszionáriusai a gyógyíthatatlan betegek szolgálatát végzik. Charles de Foucauld Kis testvérei a világvárosok nyomornegyedeiben a legszegényebbeknek sietnek segítségére. És ki tudja, hányan vannak hozzájuk hasonló névtelenek, akik a szolgáló Jézus hiteles képviselői. Õk az igazi nagyok.

III. A szolgálat mai útjai

1. A család szolgálata:
A pap kérdezi a hittanos gyerekektől: mit szokott apa odahaza segíteni? Válaszok: vacsorát főz, porszívózik, bevásárol, mosogat. Ezekben az az igazán szép, hogy nem látnak benne rendkívülit. Már a gyerekek is vállaljanak az otthon terheiből annyit, amennyire koruknál fogva képesek. Ne csak haszonélvezői, de megteremtői is legyenek az otthonnak. A legtöbb kicsi csak játszani akar. A serdülő pedig áthenyélné a napot. Vezessük be őket az otthonépítő munkába!

2. A környezet szolgálata
Néhány sor egy kórházi beteg leveléből: „A kórteremben mindenki megmutatja: kicsoda és mennyit ér. Amikor az új beteg pizsamába bújuk, úgy hívják, hogy 'ötöske'. Senkit sem érdekel, hogy főnök volt vagy beosztott, értelmiségi vagy munkás. Itt csak egy számít: segít vagy nem segít. Ezeket mély csöndben számon tartjuk.”

3. Az egyházközség szolgálata
Az egyik budapesti templomban hirdetésben fordulnak a hívekhez: jelentkezzenek, akik segíteni akarnák az egyházközséget és jelezzék, miben ajánlják fel szolgálatukat. Száznál több kitöltött kérdőív érkezett vissza. A jelentkezők pedig teljesítik vállalásukat.

Ima: Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem kiszolgálnak, nem hasonlítok hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a szolgálatot. Akkor hasonlítok hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára. Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy életem a megváltás ügyének szolgálata is legyen a te önfeláldozásodba kapcsolódva. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír