2006. szeptember 17., évközi 24. vasárnap „B” év

Ki nekem Jézus?

Manapság népszerű műfaj a közvélemény-kutatás. Gyakoriak a reprezentatív felmérések. Máskor az országot leszavaztatják döntő kérdésekről. – 2000 évvel ezelőtt Jézus is közvélemény-kutatást rendezett saját személyére vonatkozólag. Az evangélista közli az eredményt. A liturgia pedig elénk tárja az évközi 24. vasárnappal. Azzal a célzattal, hogy a mai keresztényeket is döntés elé állítsa: ki a mi számunkra Krisztus?

I. A kortársak véleménye
1. Az ellenséges világ kritikáját tapintatosan elhallgatták a felmérést végző tanítványok. Az evangéliumok egyéb helyeiből azonban könnyen összeállíthatjuk a fölsorolást: „falánk és borissza ember…, Belzebub cinkosa…, törvényszegő…, forradalmár…, lázító…, istenkáromló…, gonosztevő…” Ezek nemcsak tekintélyét kezdték ki, de a halálos ítélet meghozatalához is elegendők voltak.

2. A jószándékúak véleménye kevésbé volt sértő a Mesterre. Keresztelő Jánossal…, Illéssel…, Jeremiással hasonlították össze. Közös vonás ezekben: prófétának, nagy embernek, szentnek, de csak embernek tartják. Egy reformátornak, vallásalapítónak a sok közül.

II. Mai vélemények
1. Gyermekkori mesealak. Sokan karácsonyi fenyőgallyas kis Jézuskát látnak benne, aki hangulatossá varázsolja az ünnepet.

2. Kozmikus Mikuláshoz hasonlítják, aki két kézzel osztogatja az ajándékokat és azt se nagyon bánja, ha ígéretünk ellenére nem javulunk meg.

3. Történelmi személy. Legtöbben így gondolkodnak: élt nagyon-nagyon régen. Tanított sok szépet. Szószéken még emlegetik. De az ő elvei szerint ma nem lehet élni. Téma a művészeknek, de az élet nélküle folyik.

III. Ki ő a mi számunkra?
Ez a legizgatóbb kérdés. Szembesülnünk kell vele. Mert kereszténységünk ezen áll, vagy bukik. Nem húzhatom ki magam az állásfoglalás alól. Pl. Párizst lázba hozta a Sportcsarnokban játszott Robert Hossein darab: „Egy Jézusnak nevezett ember.” A közönség szinte maga is szereplője lett a drámának. Amikor Jézus hívta a tizenkettőt, a nézők is önkéntelenül megindultak feléje. A csodás kenyérszaporításnál a nézőtéren osztották a kenyérdarabokat. Júdás az árulása után a széksorok között keresett menedéket cinkosokká téve a közönséget. Végül a keresztre-feszített előtt elvonult egy párizsi csavargó, majd a nézőkre mutatva kijelentette: „Ti csináltátok! És most mi lesz? Aztán teljes sötétség borult a Sportcsarnokra. A jelenlévők némán távoztak. Érezték: Jézussal kapcsolatban állást kell foglalni mindenkinek. – Jézus elém is odaáll. Nekem is felteszi a kérdést: „Hát te kinek mondasz engem? Ki vagyok én számodra?” Legyen:
1. A nagy tanító. Életem iránytűje. Akinek tanítása útbaigazítás. Problémáimra választ az evangéliumokban keressek. Pl.: Balczó András a siker csúcspontján 40 napra magányba vonult döntésre: hogyan tovább. Semmi mást nem vitt magával, csak a Bibliát. Kijelentette: „Jézus Krisztus a legjobb tanácsadó az életproblémák közepette.”
2. Követendő példakép. Jézus jelleme modell, akire feltekinthetek és vonásait belemásolhatom lelkem vásznába. Egyénisége karakterológiai csoda. Lenyűgöz, követésre késztet. Nem a csodatevéseit, hanem erényeit kell utánoznom.
3. Legfőbb erőforrás. Főként szenvedéseim közepette meríthetek lelki energiát az ő passiójából. Nem kerülte el a szenvedést, hanem példájával megtanított annak értelmére és méltó elviselésére. Az apostolok körében végzett közvélemény-kutatás után ugyanis kijelentette, neki magának is sokat kell szenvednie, de aki utána akar menni, annak is kereszthordozás lesz a sorsa. Az ő passiójából azonban dús erőforrás fakad.

Egy fiatalember megkérdezte az Elöljárótól: vállalhatja-e a szerzetesi életet? Válasz: az „megragadott élet. Csak ha Krisztus mágneses erővel magához ragadta, akkor vállalja!” Ez minden keresztény életére is érvényes. Engedjük, hogy Jézus magával ragadjon, kerüljünk bele bűvkörébe, s akkor Péter hitvallásával mondhatjuk: „Te vagy az élő Isten Fia!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír