2006. szeptember 24., évközi 25. vasárnap „B” év

Az igazi nagyság útja

A lélektan kutatja: mi mozgatja leginkább az embert. Freud: a szexualitás. Adler: az érvényesülési vágy. Jung: a lelki energiák együttesen. Frankl: az élet értelmének keresése. Mi hozzátehetjük:a nagyság vágya. Annak eldöntései: ki a nagyobb. Az évközi 25. vasárnap evangéliumának tanúsága szerint Jézus bemutatta a hiteles nagyság útját. Három feltételét hangoztatta:

I. Függetlenítsük magunkat a hamis történéstől
Az újszülött-osztályon a nővérek üvegfal mögött mutogatják a babákat. Az egyik apa büszkén felkiált: „Az én fiam a legnagyobb!” – Temetőben egy gyászruhás nő: „Az előző temetés ünnepélyesebb volt a miénknél, de a mi koporsónk szebb és nagyobb!” – A pelenkától a koporsóig beleszövődik életünkbe a nagyság utáni törtetés. Még a családi életben is ez uralkodik. Sok házasság azon megy tönkre: kié az utolsó szó…, kinek van igaza…, ki a nagyobb?… A történelem is érvényesül: nagy tömbök a földön azt kérdezik: kinek van több repülője, tankja, ki a nagyobb? Az ősembertől az ENSZ-küldöttekig a legfőbb mozgató erő: a nagyság vágya. Még az apostolok is azt kérdik: „Ki a nagyobb?” Jézus első kívánsága: függetlenítsük magunkat a becsvágy elfajulásától. Nem szidja össze az apostolokat, de megtanítja őket arra, hogy az igazi versenyt mások szolgálatában lássál. A szeretet nagylelkűségében kell megnyilvánulnia.

A férj készséggel segítsen a nem mutatós házimunkában is. A diák önzetlenül magyarázza társának a feladatot. Versenyezzünk egymás önzetlen szolgálatában.

II. Ne csak testileg legyünk közel Jézushoz, hanem lelkileg is
Milyen szomorú lehetett Jézus, hogy akik ilyen közel vannak hozzá, azok sem értik őt. Pl.: a külföldön élő hazánkfiai visszalátogat falujába. Kis templomában érdeklődik a harangozótól: ki a plébános, miről szokott prédikálni? Nem tudja. Hát mit csinál maga szentbeszéd alatt? Várom az Ámen-t. Aztán felballagok a toronyba és elhúzom a delet. Így lehet valaki fizikailag közel Jézushoz, lélekben azonban csillagászati távolságban tőle.

Hangolódjunk rá az úr hullámhosszára, nyíljék meg előttünk istenemberi szívének belső szándéka, legyünk kongeniálisak a Mesterrel!

III. Elvárás nélküli gyermeki lelkülettel közeledjünk az Úrhoz
Sajnos a tanítványok valamit elvárnak Jézustól: hogy a Messiási Országban hivatalokat és tisztségeket nyernek. Ezért vitatkoznak arról: ki fogja az egyes tárcákat kapni a kormányban.
Nekünk nincsenek elvárásaink Jézus felé? És ha nem kapjuk, neheztelünk rá, néha még a templomból is elmaradunk bosszúból. Jézus erre az agresszív elvárásra odahív egy kis gyermeket és kijelenti: „Ha nem lesztek, mint e gyermek, be se mentek a mennyek országába”. Itt a felelet a kérdésre, kulcs a zárba: aki elvárás nélkül közeledik Jézushoz, mint a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában. A tanítványok elvárással mennek az Úrhoz: ha úgy látjuk érdemes, akkor kitartunk melletted. A kicsi feltételszabás nélkül közeledik. Lehet, hogy éppen játszani indult, vagy uzsonnázni. Jézus hívta, ő ment. Középre állította, nem szabott feltételt. Ölébe ültette, nem ellenkezett, odasimult.

Az evangélium végső üzenete: behunyt szemű bizalommal…, elvárás nélkül…, hátsó szándék nélkül, nem az előnyökért, hanem önmagáért szeressük Krisztust!

A hagyomány szerint ez a kisgyermek a későbbi egyházatya: Antióchiai Szent Ignác volt. Az ő mellékneve ugyanis Theophoros – akit az Isten hordott –, aki az Isten ölében ült. Nagy egyháztanító lett. Minden szavával Jézus dicsőítette, mártírhalált halt. Semmi feltétele nem volt. Jézus hívta és ő odaállt…, egy életen át feltétel nélkül követte… és a vértanúság felé vezető útra is kikötés nélkül rálépett. Jézus csak ilyen gyermeki lelkületű követőkkel tud valamit kezdeni:
„A Mennyei Atya legjobban a gyermekeket kedveli,
A Mennyei Atya a kicsikben a kicsinységet szereti.
És azt mondta a felnőtteknek: „gyermekké kell lennetek!
Mert országomba senki mást, csak gyermekeket engedek”. (Sillye: A Mennyei Atya). Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír