2006. szeptember 3., évközi 22. vasárnap „B” év

A keresztények nyitottsága a világ felé

Az elmúlt évtizedekben a kelet-európai államok lezárták határaikat nyugat felé. Ez a „vasfüggöny” mesterséges védekezés volt a keleti blokk országainak. Csak ebben a hermetikusan zárt környezetben tudták az összeomlást ideig-óráig elodázni. Vajon az Egyháznak szüksége van-e „vasfüggönyre”, vagy nyitott lehet a világ felé? Ez a mai vasárnap kérdése. Hogy megértsük a mai Evangélium általános érvényű tanítását, nézzük

I. Az Ószövetség tisztasági törvényeit
Az olvasmányban hallottuk, hogy Mózes isteni sugallatra törvényeket adott népének. Nemcsak a Tízparancsolatot, hanem az ún. „tisztasági szabályokat” is. Ezek többnyire azt tiltották, ami a környező népek istentiszteletébe beletartoztak. Pl. az egyiptomi vallás halottkultuszával szemben az izraelita „tisztátalanná lett” a halott érintésétől is. A kánaánita pogányok istentiszteletein dívott a kultikus prostitúció, az izraelitát a kultuszra alkalmatlanná tette a házastárssal való érintkezés is. Az étkezési tilalmak a bálványlakomákon való részvételt akarták akadályozni. Mindezek védekező magatartásból származtak, hogy megőrizzék az istenhitet. Pl. a XIV. században megépített hatalmas Kínai Fal (4000 km. Hosszú, 10 m. magas, 8 m. széles) védelmezte a „Mennyei Birodalom” határait, selymét, életét. Izrael nem volt képes fizikai fallal védekezni, helyette szokásokból, előírásokból, törvényekből épített maga köré falat. Nem a selymüket, műveltségüket féltették, hanem isteneszméjüket, Bibliájukat, messiásvárásukat. Ezért alkották meg a tisztasági szabályok, étkezési előírások falát.

II. A tisztulási szabályok érvénytelenítése
A babiloni fogság után ezek a falak nem védőbástyát alkottak, hanem börtönfalakká lettek. Gettót vontak Izrael köré akkor, amikor a választott nép feladata éppen az lett volna már, hogy a közeledő Messiás utáni vágyat felkeltse a pogány népekben is.

És akkor – 2000 évvel ezelőtt – fellépett a Názáreti Jézus, aki így kezdte tanítását: „Az Úr Lelke azért kent fel, hogy szabadulást hozzak.” És meghirdette a kicsinyes előírások igájából való felszabadulást. Félretolta a kívülről származó tisztátalanság fogalmát és a belső tisztaságra irányította a figyelmet. Követőit is azzal bízta meg, hogy ne a félénk bezárkózást, hanem a világ felé való nyitottságot sugározzák. A kovászt nem szabad tovább őrizgetni a tálban, hanem el kell vegyíteni a tésztában.

III. Az elzárkózás mai fellángolása
2000 év múlt el Jézus óta. A rituális tiszta és tisztátalan fogalma eltűnt. De épp napjainkban újra nagy a kísértése a keresztényeknek, hogy elhúzódjanak félve a gonosz világtól. Templomaink, liturgiáink, világnézetünk falai mögé vonulunk és elfeledkezünk a kapunyitásról. Félő, hogy a missziós szellem lelohad az Egyházban és önmagunk kicsinyes lelki kozmetikázásába beleragadunk. Olyan egyszerű lenne „az evilág paráznáival minden kapcsolatot megszüntetni”. Csakhogy akkor Szent Pál szerint „ki kellene futnunk a világból”. Feladataink inkább: önmagunk belső megerősítése, „szívünk megtisztítása”, s aztán Istenbe vetett mérhetetlen bizalommal átitatva indulni az emberek közé.

Nagy Szent Gergely a római rabszolgapiacon torzonborz foglyokat látott. Megkérdezte: Kik ezek? Válasz: angolok. A pápa szellemes szójátéka: „Ha ezek angolok, legyenek ezután angyalok!” És negyven bencést küldött megtérítésükre. Gergely pápa jeligéjével mondjuk mi is: ha ezek angolok, (pardon), ha csövesek, szipózók, narkósok, hobók, punkok…, legyenek ezután angyalok!

Bródy János közismert énekének egyik szakasza megfogalmazza a keresztény programot: „Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, / Akárhonnan jönnek, bárkit beengednék. / Nem kérdezem tőle: „Hát téged ki küldött?” / Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.” Ne akarjunk a kicsinyes előírások falával elbarikádozni magunkat, hanem örömhírünk tudatával nyissuk ki kapuinkat, sőt menjünk mi közéjük! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír