2007. augusztus 5., évközi 18. vasárnap

Az anyagi javak felhasználása

Az apostoli egyház a legelső években Jézus közeli visszatértét várta. Azt gondolták, az ítélet hamar bekövetkezik, Jézus rövidesen eljön. Erre a várakozásra építették életüket. Ezért eladták földjüket és vagyonközösségben éltek. Lassan a lelkes várakozás veszített erejéből. A keresztények érezték, hogy hosszú távon be kell rendezkedniük a földi életben. Egyesek a nagy buzgóságból a kapzsi vagyonszerzés végletébe sodródtak. A hívek érvényes útmutatást kerestek: hogyan kell viszonyulniuk az anyagiakhoz. Lukács erre a kérdésre talált feleletet Jézusnak a telhetetlen parasztról szóló példabeszédében. Az évközi 18. vasárnap szentírási olvasmányai alapján foglaljuk össze mi is az anyagi javak felhasználására vonatkozó krisztusi elveket.

Példabeszéd a kapzsi parasztról
Öt remekbe készült pillanatfelvételt mutat be Jézus a példabeszédben:
Az Istenről elfeledkező, elégedett ember. A gazdag ember nagy házban lakott. Kamrája tele volt mindenféle jóval. Földjei ringó búzatáblákkal. Kincstára színültig pénzzel. Ha kisétált mezőire, kidüllesztette mellét: ez mind az enyém! Egy gondja volt csak: mit tegyen az idei gazdag terméssel? A látványnak késztetnie kellett volna szívét Istennek való hálaadásra. De neki eszébe sem jutott Isten. Csak a gabonát látta. Lázasan számolgatott: egy hold földön legalább 20 mázsa gabona termett. Tíz holdon 200 mázsa, 100 holdon 2000, 1000 holdon 20 000 mázsa. Még a verejték is kiült homlokára a gyönyörűségében: ez 200 vagon!

A szegényekről elfeledkező, töprengő ember. Mit tegyek? – mered maga elé. Hová tegyem ezt a töméntelen gabonát? Egyszerre felderült az arca. Ugyan mi juthatott eszébe? Hogy a sok szegény embernek osszon belőle? Dehogy! Nem az aratókat látta. Az villant át agyán: új, nagyobb magtárakat fog építtetni.

Az önelégült, én-központú ember. Háza népe 20 emberből áll. Fejenként és évenként 5 mázsa gabonát számítva megállapította: 200 évig is megélhetünk belőle. Egész úton hazafelé ezt mondogatta: ember, sokat gyűjtöttél, sok esztendőre elég. Egyél, igyál, élvezd az életet! Ez az önmaga körül forgó, önmagával monologizáló ember megállapítása.

A számítási hibát elkövető ember. Egész délután járt, kelt, meg volt nyugodva, hogy jól számolt. Valahol mégis elvétette a számolást. Nem az összeadásnál, nem a szorzásnál. Valamit kihagyott a számításból. Pontosabban Valakit. Akire ő soha sem gondolt. Este, amikor lefeküdt, akkor sem gondolt a számítás pontatlanságára.

A tragikus ember. Éjszaka hirtelen elszorult a szíve… Nem kapott levegőt… Jaj! – nyögött föl… Valamit kihagytam a számításból! Igen! A betegséget, a halált! Egyszer csak egy hangot hallott. Amire eddig sohasem figyelt: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik lelkedet!” Bolond voltam” – mormogta és meghalt. Másnap jöttek a rokonok, hazaküldték a munkásokat és egész nap a vagyon felett osztozkodtak.

A példabeszéd tanulságai
Jézus nem ítélte el az anyagi javakkal való törődést. A példabeszéd előzménye, hogy valaki Jézushoz fordult vitás örökösödési ügyben. A hagyatéki eljárásba az Úr nem akart beleavatkozni. Viszont magát a pénzt, a birtokot, az örökösödés tényét nem ítélte el. Nincs egy rossz szava ellene. Nem volt ellensége a jövőről való gondoskodásnak.

Óvott az öncélú gyűjtéstől. A gyűjtés mámorát azonban helytelenítette. A Mester szerint az anyagi javak eszközök. Arra szolgálnak, hogy szebbé, könnyebbé tegyék az életet. A magunkét, de a másokét is. Hogy használni tudjunk velük embertársainknak. Ezt illusztrálja Exupery Kis Hercegének a kereskedővel való párbeszéde: A negyedik bolygón a kereskedő egész nap számolta a csillagokat. Már 501 milliónál tartott. A kis Herceg rákérdezett: Mit csinálsz velük? Mi hasznod van belőlük? Semmi, számolgatom őket. Nézd, nekem van egy virágom, amelyet minden nap megöntözök. És ez jó a virágnak. Van három vulkánom is. Minden héten kitisztogatom őket. És ez jó a vulkánoknak. De te semmit sem használsz a csillagoknak! Ez az, amit Jézus elvet. Amivel se magunknak, se másoknak nem használunk.

Elítélte az önközpontú magatartást. A földműves egyes szám első személyben beszélt. Nem érdekelte sem ez embertársa, se az Isten. Csak saját maga. Nem párbeszédet folytatott, hanem monologizált. Az önközpontú, önző ember típusa. Jézus keményen elítéli, esztelennek nyilvánítja.
A keresztény erkölcstan alapelvei az anyagi javakról. Távirati stílusban: Biztosítsuk a magunk és mások számára az anyagi javakat… Óvakodjunk az öncélú gyűjtéstől, a státuszszimbólumok hajszolásától… Okosan használjuk anyagi javainkat, szerezzünk örömet értékeinkkel másoknak… Tudjunk bővelkedni, de szűkölködni is… Ne törjön össze az anyagiak elvesztése…

Istenben való gazdagodás. Jézus ajánlja a jóságra, a békességre való törekvést, a szeretet gyakorlását, az odafigyelést, az együttérzést. Ezek olyan lelki kincsek, amelyek soha nem avulnak el. Akinek módja van, segítsen a rászorulókon. Ne feledjük a közmondást: „A vagyon megtölti a zsebedet. A jótékonyság viszont örömmel és boldogsággal a szívedet!”

Nagy Sándor, a történelem egyik leggazdagabb uralkodója elrendelte, ha meghal, úgy temessék el, hogy jobb keze kilógjon a koporsóból. Így nyitott tenyeréből mindenki láthatja: a perzsa király semmit sem visz kincseiből a halálon túlra. Ez a végrendelet a mai vasárnap alapgondolatát illusztrálja: „Nem az anyagi javakban való bővelkedéstől függ az ember élete!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír