2007. február 11., évközi 6. vasárnap

A boldogság üzenete a keresztények felé

Zeffirelli Jézus élete című filmje bemutatja Krisztust, mint sugárzó egyéniséget, boldogságot árasztó prófétát. Pasolini Máté evangéliumának Krisztusa ezzel szemben vészprófétaként ostorozza kortársait. Belső nyugtalansággal kiáltja tüzes szavait, fenyegető jövendölésit a gonosz világra. A kétfajta Krisztus-kép csak látszólag ellentétes. Mert Pasolini Jézusa is a szeretteit féltő Emberfia, aki a vesztébe rohanó emberiséget akarja a kárhozat szakadéka előtt feltartóztatni. Hasonló érzés fog el, ha a boldogságmondások két változatát olvassuk a Szentírásban. Mt és Lk ugyanannak a jézusi beszédnek kivonatát közli látszólag ellentétes formában. Valójában csak más szituációra alkalmazzák Mesterük tanítását.

Az évközi 6. vasárnapon a lukácsi szöveget hasonlítsuk össze Mt evangéliumával és vonjuk le tanulságait korunk keresztényei számára.

Mi jellemzi Máténál a „boldogságokat”? Ezt a szöveget jól ismerjük. Máté nyolc boldogságot sorol fel egyre fokozódó hangsúllyal. A szellemi javakra helyezi a hangsúlyt: azok a boldogok, akik „lélekben” szegények, akik az „igazságot” éhezik, akiket az „igazság’ miatt üldöznek. Hiányoznak a „jajkiáltások”.

Mi jellemzi Lukácsnál a „boldogságokat”? Lukács csak négy boldogságot sorol fel. Értelmük is módosul: a fizikai szenvedéseket tartja szem előtt. Az a boldogság alapja, ha valaki egyszerűen: szegény, éhezik, sír, vagy gyűlöletet kell elszenvednie és ezekhez kapcsolja Jézus ígéreteit. Ugyanakkor négy „jaj” követi a boldogságokat. Ezek a gazdagokra, jóllakottakra, nevetőkre és a megtiszteltetésben részesülőkre vonatkoznak. Rájuk éhezés, gyász és sírás vár.

Mik az ellentétes evangéliumi részletek okai? Biblikus tudósok fellebbentik a hátteret és próbálnak megoldást adni az ellentétre. Tarjányi Béla professzor arra hivatkozik, hogy: Máté a jeruzsálemi ősegyházban működött. Ez az egyház vagyonközösségben élt. Tagjait hősies lelkület jellemezte. Ezért inkább a boldogságokat hangsúlyozta az elkötelezett hívők felé az evangélista. Lukács Antióchiában élt és dolgozott. Ez virágzó és gazdag város volt. A keresztény közösség itt békét élvezett, rohamosan gyarapodott és erősödött. Gazdag és tehetős emberek is csatlakoztak itt az Egyházhoz. És az első hívek is kezdtek megvagyonosodni és az előkelők, hatalmasok és befolyásos személyek közé emelkedni. El is hanyagolták az igazi szegényekről, éhesekről sírókról és üldözöttekről való gondoskodást.

Ez a magyarázata, hogy Lukács kissé átformálta a Máténál szereplő nyolc boldogságot. Mert féltette az Egyház tagjait az elvilágiasodástól, az Istenre hagyatkozó lelkület megrendülésétől. Visszásnak érezte, hogy a keresztény közösségben megjelentek a szociális megkülönböztetések. Ezért fogalmaz olyan keményen, radikálisan.

Lukács, evangéliumának további fejezeteiben, Jézus tanításának fényében megmutatja a kiutat is az anyagi gyarapodás részeseinek: hogyan őrizhetik meg továbbra is keresztény lelkületüket: 
– a vagyont helyesen kell használni. ld. Az okos sáfár Lk 16.9. 
– támogatni kell vele a rászorulókat: Zakeus vagyona felét a szegényeknek adja Lk 19,8. 
– jóvátenni az igazságtalanságot: a megtért vámos négyannyit ad károsultjainak Lk 19,8. 
– ne tapadjanak hozzá a gazdagsághoz: ha van, éljenek vele, ha nincs, ne essenek kétségbe.

Mai tanulság:
Az elkötelezett keresztényeknek üzeni: bízzanak a Gondviselésben. Aggodalmaskodás nélküli nyugalom töltse el szívünket: „Ne aggódjatok megélhetéstek miatt. Ha az Isten megadja az életet és a testet, ekkor eledelről és ruháról is gondoskodik Lk 12,22. Tartsák állapotukat „boldogságnak”. Jézus nem azt ígéri hallgatóinak, hogy majd boldogok lesztek a mennyben, vagy ha megszűnik a földön a szegénység, szomorúság, éhség, hanem hogy boldogok vagytok (pontosabban: lehettek) már most a szegénység, szomorúság ellenére.

Az elvilágiasodottaknak: kerüljék az önelégültséget: „Ember, mindened megvan…” Lk 12,19. Erősítsék az Istenre való rászorultság tudatát. Erősítsék önzetlenségüket a rászorulók felé. Ne legyenek túl igényesek!

Boldogságunkat az fogja megadni, ha mérhetetlen bizalommal Istenbe vetjük reményünket! Akkor nem fogunk félni! Az Úr ígérete bátorít: „Ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír