2007. január 14., évközi 2. vasárnap

A kánai Jézus- és Mária-kép

Festők néha egy vászonra két személyt festenek. Fotósok egy kockára két arcot fényképeznek. Szent János nem dolgozott sem ecsettel, sem felvevőgéppel. Mégis evangéliumának elején egy jelenetben rajzol meg ragyogó vonásokkal két arcképet. A kánai Jézus- és Mária-kép olyan szenzációsra sikerült, hogy 2000 éve nem unjuk meg tanulmányozni. Az evangélista Jézus egyéniségének kulcsát, működésének nyitányát látja benne. A Mester működésében azt keresi: kinek és minek a pártján áll, Máriánál pedig: hogyan oldja fel magányát.

I. A kánai Jézus kiknek a pártján áll?
A fiatalok pártján. Nem a bölcs, csendes öregek, az írástudók és rabbik méltóságát játssza meg, hanem a fiatalok közé elegyedik. A vőlegénnyel és a menyasszonnyal beszélget, a barátok társaságában fesztelenül viselkedik. Van közös témája az ifjúsági korosztály tagjaival.

De jó lenne, ha a szülők és a pedagógusok is megtanulnák a fiatalok nyelvét! Ha ne csak azt kérdeznék: „mi újság, fiatal úr?”, „mi volt az iskolában?”. Az is jó lenne, ha a fiatalok is megtanulnák szüleik nyelvét, nem „ősök”-nek neveznék, nem unnák a „hegyi beszéd”-et és elmaradna: „na Anyu, kopjál le.”

A házasság pártján áll. Nincs rossz szava a nászútról és a mézeshetekről. A házasság megbecsülését igazolja, hogy első csodájával a menyegzőt megszenteli. Persze Kánába nem „szexpartira” hívták, nem éjszakai házibulit rendeztek, nem „élettársi viszonyba” kezdett a jegyespár. Esküvőt tartottak. Az úr ezt a kapcsolatot, a házasságot jelenlétével megáldja.

Az öröm pártján áll. A palesztinai lakoma nyolc napon át tartott. Jellemezte az evés, ivás, jókedv, dalolás, vidám játék. Jézus nem komor aszkéta, élettagadó fakír. Õ minden tiszta értékre IGEN-t mond. Tanítását „örömhírnek” nevezi, a hegyi Beszédet a nyolc boldogsággal kezdi.

Ha a kánai Jézus a mi Mesterünk, akkor álljunk mi is az öröm pártjára! Mécs László: „Minden külön vitatkozás helyett” című versében örömre szólít. Hivatkozik a fecskéknek daloló Szent Ferencre, a kispapokkal labdázó Néri Szent Fülöpre és a vizet borrá változtató Jézusra. Ígéri, hogy örömében bukfencezni fog a Szent Szűz szobra előtt.

A segítségre szorulók pártján áll. A keserves szégyen előtt álló házaspárt kisegítette bajából. Megmentette a családot a szégyentől. Jézus soha nem ment el részvét nélkül semmiféle emberi szükség mellett. Ajkán hitelesen csengenek a hívó szavak: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik terhelve vagytok és én megenyhítelek titeket.”

II. A kánai Mária az elmagányosodás sikeres feloldója
A kánai Mária-képe semmivel sem sikerült halványabbra Jánosnál, mint Jézusé. Benne mély pszichológiai problémára kínál példaképet: magára maradás. Nyilvános működésének kezdetén Jézus, az ács, elbúcsúzott édesanyjától. Egyszerre nagyon csöndes lett a názáreti ház. József kint pihent a temetőben, Jézus állandóan úton volt, a barátok elmaradtak. Mária úgy érezte, egyik napról a másikra tökéletesen magára maradt. Nem szomorkodott, hogy kezd megöregedni, nem kesergett, hogy elmúlt fölötte az élet, nem nézegette ráncait a tükörben. Helyette szétnézett: kinek tudna szolgálatára lenni. Meghallotta, hogy Kánában egy közeli rokon lakomára készül. Azonnal indult segíteni. János mesteri vonásokkal élethű képet fest Máriáról. Bemutatja, hogy Máriának:
Dolgos keze van. A lakoma előkészítésében, a felszolgálásban munkáskézre volt szükség. A nyolcnapos menyegzőt nem kis munka előzte meg.

Éles szeme van. A vendégeknek a hangulattetőfokán fel sem tűnt a zavar. Mária a jó háziasszony éles tekintetével azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel, baj van. Igyekezett elhárítani. Hogyan?

Halk szava volt. Nem pörölt Jézussal. Nem rendezett hangos jelenetet. Nem dirigált. Szelíden figyelmeztetett, csendesen közbenjárt.

Az emberek szükségét Szent Fia elé vitte. A háziak nem is merték kérni Jézust. Mária volt az, aki mások érdekében szót emelt Jézusnál.

Amikor családtagjaink egymás után kirepülnek a fészekből, amikor rádöbbenünk: nem hiányzunk senkinek, kövessük a kánai Máriát! A magány feloldásának kettős útjára ad példát: a felebaráti szeretetre és az istenszeretetre.

Jézus első csodájával a vizet borrá változtatta. Igazi csodája ennél nagyobb: aki követője lesz, annak nem csak a korsóban levő kútvize változik nemes itallá, ő maga is átváltozik. Belsőleg lesz mássá, a szíve fog megújulni, élete vesz egészen új irányt. Váljunk belsőleg nemessé, értékessé! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír