2007. január 21., évközi 3. vasárnap

Jézus első missziós lépései

XXIII. János pápa megválasztása után a bíborosi testület az Egyház reformjáról tárgyalt. A pápa egyszer csak felállt és bejelentette: „Egyetemes zsinatot fogok összehívni!” A jelenlévők a meglepetéstől elnémultak, hiszen száz éve nem volt zsinat. A pápa később elárulta, hogy legjobban ő maga lepődött meg szavaitól. Abban a pillanatban támadt az ötlete és a Szentlélek sugalmazásának tulajdonította. Nem csak Krisztus földi helytartóját vezeti a Szentlélek, hanem magát Jézust is. Az Evangélium tanúsága szerint a Szentlélek készítette fel az Urat a megváltás művének kezdetén és irányította első missziós lépéseiben. Ezt igazolja az évközi 3. vasárnap szentmiséje tanulságul az Egyház mai missziós lelkületű hívei számára.

A Szentlélek irányítja Jézust missziója kezdetén
Lukács evangéliumának kezdetén háromszor is találkozunk a Szentlélekre történő hivatkozással:
A Jordánban rászállt a Szentlélek. Megkeresztelkedésekor fehér galambhoz hasonló formában lebegett felette és „felkente” messiási működésére. A gyermek Jézus már 12 éves korában szerette volna megkezdeni a megváltást. De akkor még a Szentlélek nem árasztotta el őt. Ezért szépen hazament szüleivel Názáretbe. De a keresztelés betöltötte. Megadta neki a belső sugallatot a feladat teljesítéséhez.

A Szentlélek minket is irányít, vezet sugallataival. Ez a belső Hang ösztönöz a missziós munkára. Halljuk megcsendülni lelkünkben: add tovább a kezedben hordozott lángot, sugározd környezetedre felhalmozott értékeidet, hogy „ne csak a tiéd, de mindenkié legyen!”

A keresztség után kivitte a puszta csendjébe. A Szentlélek késztette a 40 napos lelkigyakorlat végzésére. Hogy felkészüljön a gigantikus műre. Böjt, ima közepette az Atyával való tervegyeztetés a Lélek segítségével történt.

Nekünk is fel kell készülnünk az apostolkodó életre. Mert azt nem lehet improvizálni. Tervszerű munkát kíván. Összhangba kell hoznunk az Atya szándékaival. Meg kell alaposan imádkoznunk. Pótolhatatlan a bérmálás szentségében való részesedés, ha eddig elmaradt volna. Nézzünk utána mikor és hol lesz legközelebb és mik a feltételei. Ha a Szentlélek hét ajándéka ránk áradt már e szentségben, szítsuk fel a Lélek parazsát, izzítsuk fel az apostoli tüzet, sürgessen az Õ kegyelme környezetünk újraevangelizálására. A Szentlélekkel való kapcsolat elmélyítésére szolgálnak még a lelkigyakorlaton, szentlelkes találkozókon, szemináriumokon való részvételek, bibliaórák, felnőtt katekézisek stb.

A názáreti zsinagógában a Lélek erejében hirdette meg az örömhírt. Kijelentette: „Az Úr Lelke küldött, hogy meghirdessem az örömhírt.” A Szentlélek sodorta Jézust. Valami hallatlan erő késztette az ige hirdetésére. Ajkán felhangzott a csodás üzenet: „Testvéreim! Jövök. Hozom az örömhírt!”

Keresztelő János mivel kezdte szónoklatát? „Jaj nektek viperák fajzatai”. És Jézus? „Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek”. Itt valami egészen új kezdődött. Mit hirdetett meg Jézus?
– Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek. A kereszténység helye ma is a kicsinyek, a rászorulók, a kisemmizettek mellett van. Azok érdekében kell szót emelnie, akik önmagukon nem tudnak segíteni.
– Hogy megszabadítsam a foglyokat. Ez ma ott valósul meg, ahol a sorscsapások által sújtott emberek gondjait magunkra vesszük.
– Hogy megvilágosítsam a vakokat. Vakokon értjük a sötétben botorkáló, életcél nélkül ténfergő embertársainkat. Istenem! De sokan vannak ilyenek!
– Hogy meghirdessem az Úr kegyelmi esztendejét. Mózes törvénye szerint minden ötvenedik esztendőben meg kellett fújni a kürtöket és kihirdetni a „Jóbel évet”. Ekkor elengedték az adósságot, visszaadták az eltulajdonított földet, felszabadították a rabszolgákat, megnyitották az adósok börtönét. A krónikák Könyve szerint azonban ezt a parancsot soha sem tartották meg. És akkor Jézus azt mondja: „Én most megfújtam a kürtöt. És kihirdetem a teljes amnesztiát.” Itt valami hallatlan dolog történt. Nem csoda, hogy megállt a lélegzet is a zsinagóga híveiben. Jézus programját kell az Egyháznak folytatnia! Az örömhírt megcsillantani!

Az évezred fordulóján, a Szentév után a pápa bezárta a bazilika kapuit. De Krisztus szíve nyitva maradt. Térjek vissza a hétköznapi apostoli munkához, amelyet a Szentlélek ereje bátorít. Akkor elmondhatom a költővel: „A vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.” (Mécs László)

Hajnal Róbert/Magyar Kurír