2007. január 7., Vízkereszt

A napkeleti bölcsek a missziós egyház példaképei

Írók, költők, festők, filmrendezők gyakori témája a napkeleti bölcsek története. József Attila Betlehemi királyoktól Babits Mihály Csillag után-jáig, Fra Angelicótól Botticelli képeinek pazar pompájáig, Lewis Wallace Ben Húr című regényétől Zeffirelli Jézus élete című filmjéig a művészek előszeretettel nyúlnak e témához. Úgy látszik, saját hitük kiformálása közben erőt merítettek a mágusok küzdelmes hitéből. Vízkereszt napján tanuljuk el az első misszionáriusoktól a szenvedélyes igazságkeresést, a hitpróbák legyőzését és a hithirdetés apostoli módszerét.

A bölcsek missziós erényei

I. Az igazság szenvedélyes keresése

Csillagászati ismereteik, matematikai számításaik, egyszóval világi tudományos kutatásaik keltették fel bennük a természetfeletti gondolatot. Nem tudták, hogy a rendkívüli fényjelenség a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképében, vagy üstökösnek, illetve szupernóvának a feltűnésével van dolguk. Megszerezték Izrael szent Könyveit, utánanéztek a Bibliában a fényjelenség értelmezésének. Onnét megtudták, hogy a csillag feltűnése Júda Messiás királyának születését jelzi. A tudomány és a hit megérlelte bennük az istenkeresés vágyát. Nekivágtak útjuknak. A hit jobban világított lelkükben, mint fejük felett a csillag.
Keressük mi is szenvedélyesen a végső igazságokat. Vizsgáljuk a jeleket. Mélyedjünk el az anyagvilág kutatásában. Ne féljünk a valódi tudománnyal foglalkozni. Kutassuk lázasan a világ titkait. A teremtett világ nagysága, precíz működése, szépsége, biztosan elvezet az Alkotó felismeréséig. Róm 1,21. A világi tudományok mellett szükséges a vallással, kinyilatkoztatással is foglalkozni. Forgassuk érdeklődéssel a Bibliát. Tapasztalni fogjuk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek.”

II. A hitpróbák legyőzése

 A bölcsek nemcsak a karavánút fáradalmait vállalták, hanem a hit próbatételeit is. Három akadályt kellett legyőzniük:
1. A hitetlenek gúnyolódását. A nem-hívők útközben lemosolyogták: „Ó, ezek az idealisták! Nem a földre néznek, hanem az égre. Valami Krisztust keresnek. Hát ha bolondok, csak hadd keressék!” Ne legyen szempont életünkben: mit szólnak hozzá az emberek. Függetlenítsük magunkat az emberi tekintetektől! Végre merjük képviselni hitünket! Csodabogaraknak tartanak a világ fiai. Lemosolyogják erkölcsi értékrendünket. A bölcsek hitével őrizzük a lelkünkben kigyúlt csillag fényét!
2. A „vallásosak” nemtörődömségét. Megdöbbenve tapasztalták: Jeruzsálem nincs fellobogózva, a tűzijáték elmaradt. A papok alig tudják megmondani, hol született a Messiás. És még akkor sem mozdulnak helyükről. Ne tartsuk távol magunkat a templomtól, ha a „buzgók”, vagy akár papok lejáratnák az Egyházat: „Tegyétek, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek!”
3. Érzékszerveik csalódását. Végre megérkeznek Betlehembe. Királyfit kerestek és síró csecsemőt találtak, palota helyett házikót. Õk mégis nagy hittel leborultak a Gyermek előtt. Vállaljuk a hit kockázatát! Nem látható dolgokat kell szilárd meggyőződéssel vallanunk Isten tekintélye miatt: valóságos jelenlét az Eucharisztiában.

III. A megtalált öröm továbbadása

A mágusok „örömmel tértek vissza hazájukba”. Érezték, ezt az örömet, ezt a szenzációs hírt tudtul kell adniuk azoknak, akik sötétségben élnek. Övéiknek hirdették: megszületett a megváltó! Megtaláltuk! A három bölcs eljutott a Forráshoz, Jézushoz. Akkor visszafordultak, mint az oázist felfedező beduin előőrsök és belekiáltottak a sivatagban bolyongó népek fülébe: „Jöjjetek! Megtaláltuk az Élő Forrást! Nem kell szomjaznotok többé! Mi hétről-hétre a szentmisén átélhetjük a bölcsek örömét. Olyan jó lenne ott maradni a templomban, a vallásos környezetben. De nem maradhatunk Betlehemben! Ha igazi misszionárius szív dobog bennünk, vissza kell térnünk mieinkhez: családba, munkahelyre, lakótársak közé és nem hallgathatunk a megtalált igazságról! Az Úr kiküldetésbe indít: Vidd az Istennel eltelítődött lélek élményét hazád fiainak és szenteld meg a világot! „Örömöm Jézus adta nekem, hogy ne csak az enyém, de mindenkié legyen!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír