2007. július 15., évközi 15. vasárnap

A kicsinyek hittanóráján a hitoktató elmondta az irgalmas szamaritánus történetét. Az egyik kisfiú felkiáltott: „Ez valóságos krimi palesztin módra!” Valóban! Úgy kezdődik, mint a krimi. Van benne pénzrablás, véres verekedés, félholt áldozat, közös cserbenhagyás… Csak éppen nem úgy fejeződik be, mint a krimik általában: nincs benne szivarozó felügyelő, nem kerülnek elő a tettesek és nem a megtorlás győz, hanem a szeretet. Amikor azonban először hangzott el Jézus ajkáról, nem izgalmas újsághír akart lenni. Inkább lélegzetállító döbbenetet keltett. Sokkoló hatása lehetett. Forradalmi hang volt. Mert az Úr feje tetejére állította a farizeusok egész erkölcsi rendszerét. Homlokegyenest ellenkezőjét kívánta mindannak, amit minden „józan” vallásos ember várt volna. A Mester viszont országának új törvényét sűrítette bele az Irgalmas szamaritánus történetébe.

Isten országa alkotmányának alappillérei

Betű helyett a törvény szellemét kell teljesíteni.

Az ószövetségi pap az áldozat bemutatásra volt kötelezve. Számára a kötelesség az áldozat körüli szolgálat. Ezt teljesítette is. De amikor látja a szenvedő embertársát, nem törődik vele. Az ő számára az már nem előírás. Jézus megrója.

A levita a templom körüli szolgálatra volt hivatva. Ezt betű szerint betartja. De a szerencsétlen ember szolgálata már nem előírás.

Akkor Jézus bemutat egy szamaritánust. Õ kívül áll a mózesi törvényen, de belső sugallatra hallgat, ezért segít a bajbajutottakon. Az Úr megdicséri.

A Krisztus által hozott vallásosságban tehát nem a betű a fontos, hanem a szellem. A mester kijelenti: követőinek egyetlen törvényük lesz: a szeretet. Vannak, akik vádolják magukat a gyónásban vasárnapi misemulasztással, mert kórházba kellett valakit szállítani, vagy a baba mellől nem mozdulhattak el. Mások viszont nem éreznek lelkifurdalást az otthoni feladatok elhanyagolása miatt hosszú jámborsági gyakorlataikra hivatkozva. Ilyenkor az eligazító elv: ha a szeretet gyakorlása ütközik egy vallási előírással, akkor mindig a szeretet javára kell dönteni! Jézus Isten országát nem szabályokra, hanem a szeretetre építette. Ne a paragrafusokat böngésszem, hanem a hiteles szeretetet éljem!

A vallási gyakorlatok nem mentesítenek a szeretet alól

A példabeszédbeli pap áldozatbemutatásra megy, a levita istentiszteletre siet. A szenvedő emberrel egyik sem ér rá foglalkozni. Ezek úgy akarják szeretni az Istent, hogy közben megfeledkeznek az embertársról. De Jézus szavai azt sugallják: az áldozat várhat, a templom várhat, sőt az istentisztelet is várhat, ha egy bajbajutott ember megsegítéséről van szó.

Akik vallásosságuk miatt nem érnek rá embertársaik gondjával, bajával törődni, rossz úton járnak. „Aki nem szereti embertársát, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?” (Jn 4,20)

Szeretetünk minden emberre terjedjen ki!

Tanuljunk Jézustól! A törvénytudók megvetették az egyszerű népet – Jézus velük élt. A rabbik lenézték a nőket – Jézus társalgott velük. A zsidó társadalom kiközösítette a vámosokat – Jézus leült az asztalukhoz. A törvény tisztátalannak nevezte a leprásokat – Jézus megsimogatta őket. Hát forradalom volt ez a javából! Ez a hivatalos ideológia felforgatása volt.

Ez ma így hangzik: embertársnak kell tekintenünk azt is, aki nem szimpatikus: a négert, a csavargót, a hajléktalant, a koldust, a máshitűt, sőt azt is, akinek egyáltalán nincs hite.

A szeretet: a másik igazi javának szolgálata

Az irgalmas szamaritánus ezt tette. Nem jó tanácsokat osztogatott, nem pusztán vigasztalt, vagy imádságot ígért, hanem kimosta alkohollal a sebeket, olajjal hűsítette, elsősegélyt nyújtott, anyagilag is kimutatta gondoskodását.

Kétes esetekben néha nehéz választani a valódi és az álszeretet között. Az iskolás gyerek akkor szereti pajtását, ha súg neki a feleletnél, vagy ezzel éppen lustaságra készteti? A férjnek vagy a nagyszülőnek minden erőszakosságát szó nélkül el kell tűrni, vagy ezzel „zsebnapóleonná” formáljuk? A kéregetőn akkor segítünk, ha adunk neki pénzt, vagy ezzel még mélyebb iszákosságba taszítjuk? A buszvezető tréfás beszólásaival vidámítsa fel a csúcsforgalomban utazókat, vagy a temetői járaton maradjunk inkább csendben? A munkanélküli segélyeket emeljék fel, vagy inkább gondoskodjanak minél több munkahely létesítéséről?

Ezekben az esetekben a szeretet erényének keresztény meghatározása igazít el: „A szeretet annyit jelent, mint a másik igazi érdekét szolgálni.” Nem a vélt érdekét, nem ami népszerűnek tűnik, hanem ami az embertárs valódi érdekét mozdítja elő!

Hittanos gyermekek szülői értekezletén a szeretetről volt szó. Egy sokgyermekes családanya hozzászólása: „Úgy érzem, igyekeztem minden gyermekemnek azt adni, amire neki éppen akkor a legnagyobb szüksége volt.” Csodálatos mondat! Azt hiszem, ha mottóul tűzzük magunk elé, nekünk is sikerülni fog a krisztusi szeretetet megvalósítani. Mert ez a szeretet alapelve: annak adni, akinek szüksége van rá, azt adni, amire szüksége van, és akkor adni, amikor szüksége van rá. Ehhez csak Jézus szavait fűzzük hozzá: „Tedd ezt és élni fogsz!”

Istenünk! Sokszor óriási tettekről álmodunk, közben a szeretet kis tetteiről elfeledkezünk. Elmélkedünk a kereszténység nagy titkairól, de a legnagyobb titkot, a szeretetet mellőzzük. Sok a nagy gondolat és kevés a nagy szeretet. Miközben az emberek értelmét akarjuk megtéríteni, szívüket elidegenítjük. Kérünk Atyánk, ajándékozzál meg azzal a szeretettel, amely Jézus szívéből forrásozik, s amely az egyetlen eszköz a segítségért kiáltó emberiség problémájának megoldására!

Ámen

Hajnal Róbert/Magyar Kurír