2007. november 18., évközi 33. vasárnap

A világ vége

Szent Ambrus 380-ban a milánói székesegyházban a világ végéről szóló evangéliumi részeket magyarázta. Kijelentette a hunok és a gótok pusztító háborújában a közeli vég jelét látja. Az ezredforduló táján az emberiség azt gondolta, hogy a természeti katasztrófák a világ végső pusztulásának előjelei. Amikor 1682-ben a Halley üstökös feltűnt, megint sokan attól féltek, eljött a végidő. Az I. Világháború kitörésének éve nagy eszkatológikus várakozás esztendeje volt. Napjainkban is hallunk, olvasunk nagy szerencsétlenségekről, háborúkról és katasztrófákról. Ma sem hiányoznak olyanok, akik kijelentik: közel a világ vége.

A kérdés Jézus tanítványait is foglalkoztatta. Õk a mesternek tették fel kérdéseiket. Az Egyház pedig az évközi 33. vasárnap szentmiséjében akarja az úr szavai alapján elénk tárni, amit Jézus a végidőről fontosnak tartott közölni.

Jézus előre megjövendölte Jeruzsálem pusztulását
Hirdette, hogy kő kövön nem marad a városból. A salamoni templomot felgyújtják, az ellenséges hadak az országot elfoglalják. Előre figyelmeztetett:
Ne dőljenek be a tévtanítóknak
Ezek a hamis tanítók magukat Messiásnak nevezik és azt hirdetik, hogy Jeruzsálem pusztulása után a világ vége is hamarosan bekövetkezik.
Ne rémüldözzenek a történelmi katasztrófáktól
Legalább is ezek a háborúk és lázadások még nem jelentik az anyagvilág végét

A világ végének kérdésére tért át ezek után Jézus
Időpontjára vonatkozóan nem adott kulcsot semmiféle találgatásra. Félelmetes előjeleit azonban felsorolta. Ezek a következők:
A háborúk
„Nemzet nemzet ellen támad, ország ország ellen.” Vagyis a háborús konfliktusok az egész földkerekségre kiterjednek, minden kontinensen fellángolnak.
Természeti katasztrófák
Földrengés, éhínség, járványok pusztítják majd a világ lakosait.
Kozmikus jelenségek is feltűnnek az égen
Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek lesznek láthatóak.

A tanítványokra váró üldözések
Ezek három forrásból származnak: a szidó hatóság részéről (zsinagóga), pogány hatóságok (királyok és helytartók) elé való hurcolás, és saját családtagjaik részéről történő feljelentések.
Mindezek a jelenségek félelemmel töltik el még a tanítványokat is.
De vigasztaló ígéretek is elhangzanak az Úr ajkáról:
Az üldözések alkalmul szolgálnak a tanúságtételre, a hit megvallására. Természetfeletti bölcsességben részesülnek a kihallgatások alatt. „Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek!” A Gondviselés különös módon segíti az üldözötteket. Isten védi választottait: „Egy hajszál sem vész el a fejetekről.”

A tanítványok feladatai
Állhatatosnak lenni
Tartsanak ki az üldözések közepette. Krisztus első barátai ezt meg is fogadták: István diakónus vállalta a megkövezést, Péter a keresztrefeszítést, Pál a lefejezést, a római hívek a máglyát, a történelem vértanúi életük feláldozását.
Hűségesnek maradni
Jöhetnek olyan idők, hogy Krisztus barátai később, a történelem folyamán hasonló helyzetbe kerülnek. Lehet, hogy nem egyetlen hősi aktussal kell feláldozni életüket, hanem más értékekről kell lemondaniuk. Nem csak piros vértanúság létezik, hanem fehér vértanúság is. Amikor valaki cseppenként áldozza fel vérét, értékeit Krisztusért, vagy embertársai szolgálatában ég el.
Állapotbeli kötelességek teljesítése
Erre a Szentleckében Pál apostol mutat rá. Figyelmezteti a tesszaloniki híveket, hogy szorgalmas munkával dolgozzanak, biztosítsák saját és övéik eltartását. Se lustaságból, se a végidőt tehetetlenséggel várva ne hanyagolják el feladataikat.
A rezignációt elkerülni
Ez a figyelmeztetés minden kor hívőinek szól. Mert vannak, akik elkeserednek, nem látják értelmét a további küzdelemnek. Remény nélkül, jövő tervezése nélkül tengődnek. Vannak, akik esztelen birtokszerzésbe menekülnek. Mindig többet akarnak szerezni. Beleragadnak a föld porába. Akik céltalannak, elviselhetetlennek érzik az életet és mámorba temetkeznek. Nekik írja az evangélista: kitartani. Van jövő és a jövő Isten kezében van. Õ nem hagy magunkra. Dolgozzunk, küzdjünk, teljesítsük feladatainkat, melyeket isten ránk bízott a világban és a társadalomban. Krisztus mellettünk áll, jövőnket isten tarja kezében.

Lukács számára a fenyegető jelek is vigasztaló üzenetté válnak. Jönni fognak a jelek, de ezek a jelek csak azt igazolják, hogy ez a világ egyszer el fog múlni. Egyúttal azonban felcsillantják a reményt, hogy ez a történelem megújul. A végénél pedig az isten áll.

Ezért a keresztényeknek nem az a feladatuk, hogy elmeneküljenek a szorongattatás elől, hanem hogy dolgozzanak a világ megújításán. A pesszimistáknak, a kishitűeknek a keresztények között nincs helyük, mert az úr közel van. Feladatainkat a családban és a társadalomban lendületesen kell végeznünk, mert az Úr közel van.

Szent Pál szavaira kell emlékeznünk: „Testvérek! Örüljetek szüntelenül az Úrban! Tapasztalja meg minden ember a ti jóságtokat, mert az Úr közel van!” (Fil 4,4). Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír