2007. szeptember 9., évközi 23. vasárnap

Toborzóirodák kecsegtető külföldi álláslehetőségeket kínálnak: korszerű munkakörülményeket ígérnek magas kereseti lehetőséggel, béren felüli juttatással, nyelvtanulás biztosításával. Úgy gondolják, minél kívánatosabb előnyöket sorolnak fel, annál többen jelentkeznek. A világ fiai a maguk nemében okosan gondolkodnak.

Jézus úgy látszik nem ismerte ezt az „okosságot”. Ellenkezőleg! Amikor tömegesen akartak csatlakozni hozzá és azt gondolták, majd csak enged igényeiből, követői előtt ilyen követelményeket sorolt fel: „Aki családtagjait jobban szereti, mint engem, nem lehet az én tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét, nem követhet engem. Aki nem mond le mindenéről, amije van, nem méltó hozzám.”

Az évközi 23. vasárnap evangéliumát hallva, elámulunk az Úr merészségén. Elképesztő igények! Hallatlan kívánságok! Így akar ez a Jézus toborozni? Nem enged az árakból, hogy népszerű legyen portékája.

Az evangélium felhígítása

Vannak szentírás-magyarázók, akik azt állítják:

A héber nyelvben nincsenek árnyalt kifejezések. A zsidó szótárban csak „szeretni” vagy „gyűlölni” szó található. „kevésbé szeretni” ilyen szó nincs. Szerintük a szöveget így kellene fordítani: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.”

„Felvenni a keresztet”, ez meg a mindennapi élet gondjának, bajának, fáradságának elviselését jelentené.

Arra is hivatkoznak, hogy ezek a súlyos követelmények csak az apostolokra, a tizenkettőre vonatkoznék. A tömegtől Jézus csak annyit kért: „Térjetek meg és higgyetek!”
Mindezek azonban csak mellébeszélések. Szezonvégi árleszállítást akarnak Jézusra erőltetni.

Cáfolatok:
Az evangélium ugyanis egyértelmű radikális döntést kíván: az Úr nem alkuszik. Nem elégszik meg 50%-os kompromisszumokkal, nem éri be megosztott szeretettel, nem elégszik meg a második hellyel.
A Szentírás félreérthetetlenül valóságos keresztet említ. Olyat, amilyet a Kálvárián a Mester hordozott.
A szöveg világosan kihangsúlyozza, hogy „nagy tömeg követte Jézust az úton és Õ hozzájuk fordulva” mondta el feltételeit.

Adjunk fel tehát minden hiú reményt, hogy néhány „szó-trükk” segítségével kimagyarázhatjuk az Üdvözítő kemény követelményeit. Inkább mélyedjünk el a szöveg igazi tanulmányozásába.
Az evangélium igazi értelme

A háttér:
A Mester elindul utolsó jeruzsálemi útjára. Tudatában van annak, hogy ez a Golgotára vezet. A nagypénteki kereszt előre vetíti árnyékát. Útja során sokan nyomába szegődnek. A kezdeti lelkesedés azonban hamarosan megcsappan. Hiszen a farizeusokkal való vitái egyre keményebbek. Az ellene szórt rágalmak egyre hangosabbak. A csodák egyre ritkábbak lesznek. Ebben a halálosan komoly hangulatban állítja válaszút elé követőit.

Jézus követelményei:
Felszólítja övéit: Isten ügyének semmit elébe ne helyezzenek. Se szülőket, se testvéreket, de még önmagukat se szeressék jobban az Istennél. Ezt az elhatározásukat akkor se adják fel, ha apjuknak vagy anyjuknak nem tetszik. Ezt a hűséget akkor se szegjék meg, ha saját testvéreik őrültnek tartanák őket. Erről a szeretetről akkor se feledkezzenek meg, ha saját akaratuknak nem ízlik. Ezt jelenti a kifejezés: „Aki nem gyűlöli szüleit, vagy gyermekeit…”

Követőit döntés elé állítja: legyen a tanítványok élete hasonló az övéhez: merjék áldozatul odaadni másokért. Hűségük legyen hasonló az övéhez: tartsanak ki mindvégig az Atya akarata mellett. Szolgálatukban kövessék őt: ne azt várják, hogy őket szolgálják, hanem a szolgálatra ők álljanak készen.

Ezt jelenti a „kereszt felvétele”. A halálraítélt, amikor felvette keresztjét, leszámolt az élettel és készen állt a halálra.

Lelkükre köti: semmit se tegyenek félig. Nem elég álmokat kergetni, a fontos dolgokat pedig elhagyni. A példabeszédbeli toronyépítő és a háborúba induló király leül és számol. Az építkezőnek anyagi fedezetre van szüksége, a hadba vonulónak kellő hadseregre. Ezek nélkül nevetséges hebehurgyaság építkezésbe kezdeni, vagy csatába indulni. Éppígy tanítványainak szükségük van lemondásra. Enélkül nevetséges ostobaság lenne a Krisztus-követés.

A mának szóló felhívás

Nekem is döntenem kell Jézus mellett. Hagyjam végre abba a kétféle sántikálást. Legyek készen a radikális elkötelezettségre. Jelszavam legyen: „egészen a tiéd!” Ha választanom kell, mindig az Õ pártjára álljak. Egyetlen mércém legyen: hűség hozzá. Akkor is, ha a hazugság egyszerűbbnek látszik, mint az igazat megmondani, amikor az élvezet kényelmesebbnek tűnik, mint a lemondás, a számítgatás kifizetőbbnek, mint a becsületesség.

Az Úr arra is felhív: semmit se végezzek fél kézzel! Ne maradjak meg a programkészítésnél. Ne csak belekapjak a munkába, hanem teljesítsem is!

Jézus nem kereste a szenvedést. Félt a szenvedéstől. De a döntő pillanatban vállalta az önfeláldozást. Nekünk sem kell kérni, vagy örülni a szenvedésnek. De ha nincs más lehetőség, mint a hűtlen árulás, vagy a hősies önfeláldozás, akkor tudjam választani a nehezebb utat. Erre készítenek fel aszketikus gyakorlataink, önmegtagadásaink gyakorlása. Aki tud apró kis áldozatokat hozni, az képes lesz majd a nagy önfeláldozásra is. Kolbe atya is először kenyerét adta oda rabtársának, azután képes volt az életét is áldozatul adni.

Kereszténynek lenni annyi, mint vállalni a földbe hulló gabonaszem szerepét. Maga elhal, de áldozata százszoros termést hoz.

Ámen

Hajnal Róbert/Magyar Kurír