A 2008-as béke világnapra szóló pápai üzenet elemzése

Az egészséges családi élet éppen olyan értékekről szól, amilyenek a tágabb közösségeken belüli, sőt a nemzetek közötti kapcsolatok esetében is elengedhetetlenek. Ezért a család intézménye elleni támadások, illetve annak akár nem tudatos gyengítése is közvetve a békét veszélyeztetik. A Szentatya párhuzamba állítja a természetes család és a nemzetek közösségének hasonló igényeit. Mindkettőnek szüksége van közösen vallott értékekre és az ezekre épülő általánosan elfogadott normákra. Szüksége van otthonra is, és a gazdaságra: mind az anyagi javak, mind a személyek közötti kapcsolatok megfelelő kezelésére.

A család a békére nevelés elsődleges, pótolhatatlan helyszíne. Olyan értékek otthona, mint az igazságosság és a szeretet, a szolidaritás, a kölcsönös segítség, a tekintély gyakorlása és a megbocsátás. A családot felelős és végleges elköteleződés hozza létre, hogy megvalósítsa minden embernek az „Isten által a szívébe írt” közös célját. Ugyanígy kell a nemzetközi közösségnek is elköteleznie magát a közjó megvalósítása mellett.

Éppen azért, mert a család kötelessége a békére nevelés, sajátos jogokkal is bír. Ezeket az éppen 60 évvel ezelőtti, a pápa szavaival egy „valóban egyetemes értékű jogi civilizáció vívmányaként” értékelhető Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is elismeri. Kimondja ugyanis, hogy joga van a védelemre a társadalom és az állam részéről. A család jogai a természettörvényben gyökereznek – hívja fel a figyelmet a pápa – és azok tagadása vagy korlátozása már önmagában aláássa a béke alapjait.

Így tehát, „aki akár tudattalanul is ellenzi a család intézményét, az egész közösség békéjét, a nemzetiét és a nemzetköziét egyaránt törékennyé teszi” – mutat rá XVI. Benedek. Konkrétan, „mindaz, ami hozzájárul az egy férfi és egy nő házasságán alapuló család gyengítéséhez, mindaz, ami közvetlenül vagy közvetetten gátolja az új élet felelős befogadására való készségét, mindaz, ami akadályozza azon jogában, hogy a gyermekek nevelésének elsődleges felelőse legyen, a béke útjában álló objektív akadályt képez”.

Nem nehéz észrevenni, hogy a politika felelősségére mutat rá a pápa. Nem szabad gyengíteni magát az intézményt, például más együttélési formák hasonló elismerésben részesítésével. Segíteni kell a családokat, hogy olyan körülményeket tudjanak kialakítani, amiben felelősséggel tudnak gyermekeket vállalni. Nem szabad egyrészt akadályozni a család nevelő funkcióját, másrészt pedig biztosítani kell a feltételeket, hogy a szülők dönthessenek gyermekeik neveléséről. A családnak szüksége van otthonra, a szülőknek munkára és a házimunka fontosságának megfelelő elismerésére, gyermekeknek iskolára és mindenkinek alapvető egészségügyi ellátásra – mutat rá a pápa, hogy melyek azok a feltételek, amelyek biztosítása elengedhetetlen a családok segítéséhez.

A tágabb emberi közösségre, a népek családjára térve a Szentatya rámutat az egyre aktuálisabb téma, a környezetvédelem erkölcsi alapjaira. Az emberiség családjának közös otthona a földi környezet, ezért kell azzal felelősséggel bánnia. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, nehogy a környezetvédelem ideológiává legyen: az anyagi és az élővilág nem előbbrevaló az embernél. Védelme azt jelenti csupán, hogy ne önző módon, kizárólag a saját érdekeinket tartsuk szem előtt, hiszen másoknak, a következő generációknak is joguk van a teremtett világhoz.

Az ökológiai egyensúly kérdése kapcsán óva int, hogy azt „szakértők és bölcsek párbeszéde révén” értékeljék és ne jussanak ideológiai okokból elhamarkodott következtetésekre. Párbeszédre van szükség az egyoldalú döntések helyett: ezt különösen az energiaforrások kezelésének témájában sürgeti a pápa. Mert „egyfelől újra kell gondolni a jelenlegi fejlődési modellel járó kimagasló fogyasztási szinteket, másfelől biztosítani kell az energiaforrások differenciálásába és felhasználásuk javításába történő a megfelelő befektetéseket”.

Figyelemreméltó a pápa által vont párhuzam a gazdaság terén. A családban nincs béke, ha tagjai közül bárki is szükséget szenved, vagy ha a családi vagyont nem szolidárisan, pazarlások nélkül kezelik. Hasonlóképpen a nemzetközi életben is szükség van arra, hogy a gazdaság „megfeleljen a világméretű közjó kívánalmainak”, ami a természeti erőforrások „bölcs felhasználását és a gazdagság méltányos elosztását” feltételezi. Külön is leszögezi, hogy a gazdasági élet szervezésének nem szabad kizárólag „az azonnali haszon nyers törvényeit” követnie, mert az „embertelennek bizonyulhat”.

Az üzenet egyik központi eleme az emberiség számára közös erkölcsi törvény kérdésével foglalkozik. Akár a családban, úgy a nemzetközi közösségben is a közös szabályoknak való alávetettség képes elejét venni az önző individualizmusnak és elősegíteni az együttműködést. A békéhez szükség van közös törvényre, ami szabályozza a szabadságot és az erő használatát. Az emberek közötti kapcsolatokat jogi normák szabályozzák, amelyeknek mércéjéül az erkölcsi normák kell hogy szolgáljanak. Az erkölcsi törvény az, ami „a dolgok természetén alapul” és amit „az emberi értelem egyébként képes is felismerni”.

A pápa emlékeztet, hogy a nemzetek közötti kapcsolatokat is jogi normarendszer, a nemzetközi jog szabályozza, ami akkor működőképes, ha a természetes erkölcsi törvényre épül. Ellenkező esetben a nemzetközi jog kiszolgáltatott lesz a „törékeny és ideiglenes konszenzusoknak”. A minden ember által felismerhető közös erkölcsi törvény „a kulturális különbségeken túlmutatva lehetővé teszi az emberek számára, hogy megértsék egymást a jó és a rossz, az igazságos és az igazságtalan kérdésében”.

A természettörvényben foglalt értékek egyébként ma is jelen vannak „a nemzetközi megállapodásokban, az egyetemesen elismert joghatóság formáiban, illetve a nemzetközi humanitárius jog alapelveiben, amiket az egyes államok törvénykezése és a nemzetközi szervezetek alapszabályai is magukévá tettek”. Az emberiség tehát nem „törvény nélküli” – szögezi le XVI. Benedek, és sürgeti, hogy ezekről a témákról folytatódjék a párbeszéd, különösen ami az alapvető emberi jogoknak a nemzeti jogrendek részévé tételét illeti.

Békeüzenetében a pápa kiemelten kezeli a leszerelés, s különösen a nukleáris fegyverek kérdését. Az óvatos megállapításból, miszerint „a nukleáris fegyvereket birtokló államok szaporodása igazolt félelmeket kelt minden felelős személyben” könnyű kiolvasni, hogy a Szentszék egyetért az iráni atomfegyverprogram kapcsán nemzetközi fellépést sürgetőkkel. Ám hasonlóan aggasztó jelenségnek mondja „a fegyverkezési versenyben részt vevő államok számának növekedését” is. Ebben többrétű a felelősség: az iparilag fejlett országok jól keresnek azon, hogy fegyvert adnak el szegény országok uralkodó oligarchiái részére, amelyek ezáltal akarják uralmukat megerősíteni. A kiutat a „hatékony leszerelésre irányuló konkrét megállapodások” keresésében látja a pápa, aki különösen is „kötelességének érzi” buzdítani a hatóságokat, hogy kellő elszánással kezdjék újra „a létező nukleáris fegyverek folyamatos és egyeztetett megsemmisítésére” irányuló a tárgyalásokat.

Az 1968-ban VI. Pál által kezdeményezett béke világnapjára szóló üzenetek révén az elmúlt negyven év során a békére vonatkozó egyházi tanítás fokozatosan bontakozott ki a maga gazdagságában. Eddigi békeüzeneteiben XVI. Benedek visszatérően hangsúlyozza a természettörvény fontosságát, mint ami közös alapot nyújt az emberiség számára a béke megteremtéséhez és megőrzéséhez. Ugyancsak határozottan kiállt a nemzetközi szervezetek, illetve a nemzetközi jog szerepének megerősítése mellett.

(Az üzenet hivatalos fordítása hamarosan olvasható lesz honlapunkon. – A szerk.)

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír