2008. december 25., karácsony

A betlehemi láng

Kezdetre: A betlehemi bazilika a Születés Barlangja fölé épült. A barlang kőpadlóján látható egy arany lemezekkel fedett csillag. Körülötte ez az írás olvasható: „Itt született Jézus Krisztus, a világ világossága.” Karácsony előtt minden évben meggyújtják a betlehemi lángot a jászol mellett. Innét repülővel juttatják el a világ fővárosaiba. Budapesten cserkészek hordták szét a templomokba. A pásztorjáték után bárki meggyújthatta a maga kis gyertyáját és vihette haza családjának. Ez a mély értelmű szokás jelzi: a karácsonyi éj sötétjében fellobbant a Fény Betlehemben, majd innét szétáradt tíz, száz, ezer láng a világon, hogy lángba borítsa a földkerekséget.

A drezdai Zwingerben található Corregio: „A pásztorok imádása c. festménye. Különlegességét a csodás fényjáték adja meg. A jászolban fekvő kis Jézus arca világít, mint a ragyogó Nap. Róla a fény a Szűzanya arcára vetődik. Mária továbbsugározza a fényt a pásztorokra, akiket szinte elvakít a ragyogás. De az ő arcuk sem nyeli el a fényt, ráárasztják a bárányokra. Azok pedig a háttér élettelen tárgyait is halvány fénybe burkolják.

A zseniális festői megoldás képszerűen ábrázolja, amiről Lukács evangélista így ír: „Az Úr angyala odaállt a pásztorok elé, és az Úr fényessége beragyogta őket.” János apostol ugyanezt filozófiai nyelvre fordítva így fogalmaz: „Benne Élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az igazi Világosság, amely minden embert megvilágosít, a földi világra született.” Karácsony és a fény – valahol a mélyben nagyon összefüggenek egymással. Mitől karácsony a karácsony? A fénytől!

A fény Jézusból árad

Karácsony lényegét nem a családi ünneplés, az ajándék, a békesség fejezi ki, hanem a Világ világosságának születése. Két nagy középkori teológus vitatkozott azon, hogy miért testesült meg Jézus. Aquinói Szent Tamás azt állította: azért, hogy a bűnbeesett embert megváltsa és az Atyát kiengesztelje. Duns Scotus ferences hittudós ezzel szemben azt mondta: Jézus akkor is eljött volna a földre, ha nincs bűn, és nincs szükség a megváltásra. De hát abban az esetben mi lett volna Jézus feladata? Emberi ajkával adta volna meg Istennek a méltó hódolatot. Másrészt igazolta volna, hogy az emberi élet annyira értékes, hogy méltó az Isten számára is azt magára venni. Ma már egyértelműen állíthatjuk: Duns Scotus közelebb jár a teljes igazsághoz. A Betlehemben kigyulladt csillag fénye tehát jelzi az ember nagyságát.

Mi, keresztények nem vagyunk naivak. Tapasztaljuk az anyagi szűkösséget és a nyomort, a betegségeket és kilátástalan helyzeteket. Átéljük az elmagányosodást és a részvétlenséget. Megdöbbenve találkozunk az erkölcsi züllés megnyilvánulásaival. Nem is szólva a nemzetközi bonyodalmakról: terrorizmus, túszszedés, háborús gócok, testvérnépek egymást öldöklése. A jobb kor hajnalhasadásának jelei nem látszanak még. Ennek ellenére optimisták vagyunk. Mégpedig éppen a karácsony miatt. Mert azzal, hogy Jézus megszületett, igent mondott erre a világra, igent mondott a földi történelemre és igent mondott az emberi élet értelmére. Isten Betlehemben elkötelezte magát az ember mellett. Fölégette maga mögött a visszavonulás hídját. Többé nincs lehetősége Istennek, hogy eltávolodjék az embertől. Ez a történelem tehát eldőlt. Mégpedig az ember javára. Isten végső szeretete biztosítva van a világ számára.

A Boldogságos Szűz és a pásztorok arcára sugárzik

A fény a betlehemi Kisded arcáról rásugárzik a legkiválóbb emberi lényre, a Boldogságos Szűzre. Róla pedig a pásztorokra, vagyis az egész emberiségre. „Az Úr dicsősége beragyogta őket.” Addig csak a frigyszekrényt, a salamoni templomot árasztotta el a fény. Meg a Szent Sátor fölött világított éjszaka. Tehát a szent helyekre. Most kiáradt a profán, evilági környezetre is.

Ugyanezt akarja kifejezni Lukács evangéliumának és az Apostolok Cselekedeteinek szerkesztésével. Lukács evangéliuma a templomban kezdődik Zakariás imájával és szintén a templomban végződik: a mennybemenetel után ide térnek vissza az apostolok. Nem így az Apostolok Cselekedetei, amely Márk anyjának lakodalmas termében kezdődik, és zárul egy magánházban Rómában. Ennek a tudatos szerkesztésnek értelme: Jézus fénye most már a világi világra is kiárad.

A mi arcunk tükrén át a profán világra is árad

Erre utalt Jézus, amikor híveitől azt követelte: „Ti vagytok a világ világossága.” Ezzel azt akarta kifejezni: „Adjátok tovább a jó hírt!” Egy kispap barátom látogatott meg, és tette fel a kérdést: „Mit tehetek én Jézusért?” Csak annyit tudtam mondani: „Nem sokat. De egy dolgot tehetünk: őt adjuk a világnak! Mi nem tudunk semmit adni neki, de őt tovább tudjuk adni! Hogy valaki tudjon újból könnyezni, mosolyogni, sírni, és élni őáltala, ővele és őbenne.

Amikor Kalkuttai Teréz anya Magyarországon járt, a Városmajori templomban valaki megkérdezte tőle, hogyan tudná ő segíteni az indiai nyomorgókat. A nővér azt válaszolta: „Találja meg mindenki a saját Kalkuttáját!” Nem kell mindenkinek Ázsiába menni, hogy Jézus fényét rásugározza a kilátástalanság sötétjében élőknek. Talál saját környezetében is olyanokat, akik várjak a segítségét. Ha mást nem tud tenni, legalább mosolyogjon rá szomorú embertársára. Az emberek karácsonykor főként azt várják tőlünk, hogy a betlehemi lángot adjuk nekik tovább A karácsonyi mise után ha megyünk hazafelé, vagy holnap, holnapután elborult arcokat látunk magunk körül, Mécs László szavaival forduljunk feléjük: „Én azért élek, hogy mindenkire visszamosolyogjak".

Mécs László: A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza.
Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
tükröztem mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom:
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,

fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír